28.06.2014.

Lejárt még egy kirándulás, és elmondhatom, hogy eddig ez volt a legjobb. Vagány, jópofa vendégeink voltak, munka is volt bőven, viszont nem kellett emberfeletti teljesítményt nyújtani.

Ami viszont a legfontosabb, hogy sikerült majdnem minden kikötőben kiszállnom, így már csak Nápolyból hiányzik a hűtő mágnes, viszont azt megszerzem legközelebb. Ismét Barcelona volt a csúcs, megnéztem a Güell parkot, viszont oda még legalább háromszor vissza kell menni, mert óriási és nagyon sok a látnivaló. Sikerült eljutnom Pisaba is, megnéztem a ferde tornyot, viszont maga város nem nagy szám, az odalátogatók 95 %-a a katedrális és a ferde torony miatt jön. Viszont nagyon jó pizzát sütnek J.

Továbbra is borzasztóan meleg van, ezért azt tervezem, hogy ezután megpróbálom a prioritást a strandokra helyezni, remélem sikerül.

Igazából örülök, hogy sikerül néha kicsit nézelődnöm is, még akkor is ha kimerítő, mert így nem annyira monoton az egész, és be kell lássam, hogy még elég sok van hátra, pontosan 120 nap múlva megyek csak haza. De ha továbbra is sikerül elütnöm az időt, ahogy eddig, akkor nem golyózok be, mint legutóbb J. Mert legutóbb már két hónap után nem tudtam egyébre gondolni, csak a hazaútra J.

16.06.2014.

Az utóbbi napok főleg a takarításról szóltak, hiszen a rövid utak alatt erre kevesebb idő és energia jutott. Ezért most mindent fényesre kellett pucoljunk, ami azért nem volt olyan egyszerű, mert sokkal több munkánk van napközben, mint amire eredetileg számítottunk. Valójában nem nagy meglepetés, hiszen itt most kezdődik a főszezon és emellett rengeteg gyerek van jelenleg, akik nagyon szeretnek a bárban ücsörögni és kölyök koktélokat iszogatni. Ez viszont azzal jár, hogy zárás után kell egy kicsivel többet dolgozni, mert napközben esély sincs a nagytakarításra. Meg a VB is megkezdődött, nagy lázban ég az egész hajó, szinte minden nap az óriás kivetítőn lehet a meccseket nézni, ami szabadtéri ezért természetesen nekünk, mint Pool bár nagyobb a forgalmunk. Egyelőre még sikerült visszafognom magam és titkolom, hogy nem vagok nagy rajongója a német fociválogatottnak, de ma van az első meccsük, elég nehéz lesz burkolni az örömöm, ha gólt kapnak J. Szóval érdekes este elé nézünk.

Kiruccanásaim a munkaprogramom miatt ezen a kiránduláson nem nagyon voltak, csak Ajaccioban sikerült megjárnom magam, de az élmény az nagyon kellemes volt. Kisváros, nyugodt, tiszta, barátságos. Nem csodálkozom, hogy Napoleon szerette Korzikát J. A város tele van az ő tiszteletére alkotott, vagy az általa rendelt szobrokkal, műemléképületekkel. Még egy neki dedikált múzeum is van, amit sajnos időhiány miatt nem tudtam megnézni, de ami késik, nem múlik. Rengeteg az eldugott kis kávéház, kocsma, étterem, hangulatos dekorációkkal, francia zenével. Pl. ebben a szerződésemben eddig itt ittam a legjobb espressot. Szóval még egy város kipipálva, megvan a hűtő mágnes is J.

Következő megálló Barcelona, ahol épp sajnos nem tudok kimenni, de majd a legközelebbi alkalommal remélhetőleg sikerül még egy töredékét felfedeznem a városnak.

Időjárás. Nincsenek képeim róla, de az utóbbi napokban olyan idő lepett meg minket, hogy az valami hihetetlen. Valami felhőszakadásba keveredhetünk, mert kb. olyan mennyiségű eső zúdult le csekély 15 perc alatt, mint otthon néhány nappal ezelőtt (csak képeket láttam). Aztán természetesen a vihart kikerültük, de a távolban két éjszaka egymásután úgy villámlott, mintha egy fotós csapat folyamatosan fényképezte volna a hajót. Nem lehetett nagyon érezni a hullámok erejét, nem volt kölönösebben háborgó tenger, de kissé kísérteties látvány volt az a rengeteg villám J. Mára ismét kisütött a nap, visszajött a kánikula, számomra legalábbis az. Őszintén nem tudom hány fok lehet, de utoljára akkor izzadtam ennyire, amikor nyári időszakban Udvarhelyen dolgoztam (hiába, csíki vérem van). A kollégáim szerint ez nem olyan nagy meleg, de ők mondjuk Baliról, meg a Fülöp-szigetekről vannak…

Dióhéjban ez zajlik, zajlott az utóbbi napokban, semmi rendkívüli, csak átlagos napok a hajón J.

08.06.2014

Kemény egy hónap után végre visszatérünk a normális kerékvágásba. Igazából ezek a rövid kirándulások nagyon szórakoztatóak tudnak lenni, de ilyen tempóban egy hónap nagyon sokat kivesz az emberből. Ugyanakkor fejlődésre késztet, mert nincs választásod, még az átlagosnál is gyorsabban kell dolgozni. Ezért kénytelen voltam pl. megtanulni egyszerre négy üveggel dolgozni, hogy időt nyerjek, látszanak is a nyomai a kezemen, az első pár nap után tele voltam sebekkel, horzsolásokkal, de mostanra már ez is csak rutin lett. Amúgy meg jó érzés, amikor a vendégek csak azért ülnek a bárodban és rendelnek egyszerre több mint tíz koktélt, mert akarják látni milyen gyorsan dolgozunk. Komolyan mondom, több olyan esetünk is volt, hogy épp csak egy kortyot ittak és rendelték a másikat. És a gépezet nagyon jól működik, egyszerre öten vagyunk a bárban, ami amúgy nem valami tágas és egy szó nélkül tudjuk, hogy hová fog lépni a másik, vagy épp mire van szüksége, sokszor olyan a látvány, mintha valami táncprodukciót adnánk elő J. Persze vannak rossz napjaink is, amikor félóránként csattan egy üveg a földön, de ez természetes, néha a fáradtság is meg kell mutatkozzon, elvégre mégsem vagyunk teljesen robotok.

Most következik két viszonylag nyugodt hónap, majd ismét rövid kirándulások. Viszont mostantól azért a tíznapos utak is forgalmasabbak lesznek picit, hiszen itt épp a csúcsszezon küszöbén vagyunk, no meg a foci VB is mindjárt kezdődik. Mindenképp kíváncsian várom az új kihívásokat.

Közben azt is remélem, hogy lesz időm magamra is, mert rengeteg látnivaló van amit még ki kell pipálni a bakancslistán J.

Mes que un club...

Az események sűrűsége továbbra sem változott, rengeteg munka és emellett a szabadidőmet is próbálom minél jobban kihasználni, úgyhogy alvás nem nagyon fér bele. Egyelőre nem is bánom, mert az utóbbi napokban nagyon sok új dolgot fedeztem fel. Először is szétnéztem Ibizán, ami egy szenzációs hely. Valójában strandra készültem, de az indonéz kollégám nem akart velem tartani, én pedig nem akartam egyedül menni, ezért ez meghiúsult. 

ugyanis, hogy kiderítettem, hogy a legegyszerűbben hajóval lehet a strandra jutni (ott olyan ez mint nálunk a városi busz kb.), csak Gusti barátom nem mert felülni rá, mert félt, hogy nem hoz vissza. Azt mondta, hogy az is lehet, hogy „elvisz valahová”… Hiába magyaráztam neki, hogy egyértelműen elvisz valahová, mert azért van, ő ezt túl nagy kockázatnak fogta fel, annak ellenére, hogy kb. 3 éve hajón dolgozik J. Éjszaka pedig az egyik közeli klubban épp David Guetta zenélt, de túl fáradt voltam és sajnáltam is kb. 85 eurót kiadni J. Ma úgy döntöttem, hogy Barcelonának egyedül vágok neki, metróval (Gusti ettől is tart egy kicsit J). Elmentem a Camp Nou stadionhoz legközelebb eső állomásig, innen gyalogoltam kb. 5-6 percet és máris álmaim helyszínén voltam: az FC Barcelona stadionja előtt álltam. Persze nem tétováztam sokáig, jegyet vettem, és megnéztem a múzeumot, stadiont, öltözőt, sajtószobát, szóval mindent amit lehetett. Elmondhatom, hogy amióta járom a világot, ez volt a legjobban sikerült kiruccanásom. Nem mellékesen ebben a szerződésben ez volt a fő célkitűzésem is, amit ma ki is pipáltam. Hihetetlen érzés végigjárni a helyet, látni minden egyes apró, vagy nagy esemény bizonyítékait, dokumentálását. Igazából ez szavakban kifejezhetetlen számomra… Persze még Barcelonának számos olyan látványossága van, ami rajta van a bakancslistán, de ez volt az összes közül a legfontosabb. Következő tervezett kiruccanásom célpontja a Parc Güell. De előtte még holnap és holnapután ismét Ibiza J.