6 év...

Hosszú időnek tűnik, de valójában elrepült. Nem a hajón tőltött évekről beszélek és nem is szándékozok ennyit eltölteni itt Nélküled! Ennyi ideje vagyunk együtt az én Drágámmal. És ez az első olyan évforduló amikor nem vagyunk együtt, ezt azért nagyon nehezen viselem... Tudod kincsem, h a memóriám nem a legjobb, viszont arra a bizonyos estére és azon belül arra a bizonyos csókra nagyon is pontosan emlékszem, mintha tegnap történt volna, ugyanis azt gondolom, hogy életem legfontosabb pillanata volt. Ezt állítom és tartom halálomig! Köszönöm szépem, hogy vagy nekem és vársz rám, lassan ez az egyetlen dolog ami tartja bennem a lelket. Hiányzol, és nélküled semmi nem az igazi, de mindig arra gondolok, hogy az élet még előttünk van és minden együtt töltött pillanatát ki fogjuk használni maximálisan, erről teszek. Megvalósítjuk minden közös álmunkat, mert akarjuk és természetesen semmi nem állhat az utunkba ha mi ketten valamit elhatározunk.

Legőszintébben remélem, hogy ezen kívül még egy olyan évfordulónk lesz, amit nem töltünk együtt, de a többit egész 125 éves korunkig meg szeretném ünnepelni és veled szeretném ezt tenni!

Mehetek akárhová, láthatok gyönyörű helyeket, mindig azok lesznek a legszebbek amit együtt láttunk, ahol együtt voltunk!

Köszönlek!!!

Seeday (11.06.2013)

Ma ismét tengeren voltunk egész nap, nem kötöttünk ki sehol. Az időjárás miatt elég csendes napunk volt, esett az eső fújt a szél, szóval nem sok utas jött a pooldeckre iszogatni. Ez nekünk igazából jól jött, mert megint general cleaning volt napirenden és mivel nem volt vendégünk, napközben nagyjából mindent megmostunk, kitakarítottunk, így zárás utánra már csak apróságok maradtak. Az új főnököm eléggé szigorú, főleg ami a tisztaságot illeti, ezért tényleg mindennek csillognia kell, de szerencsére meg volt elégedve, nem kellett semmit újracsinálni. Amit tisztelni tudok benne, az az, hogy dolgozik velünk a srác, nem csak parancsolgat, kicsit az első itteni főnökömre emlékeztet, úgy látom sokat lehet tőle tanulni.

Ma végre láttam delfineket is, mindenkitől hallottam, hogy néha megjelennek, de eddig még nem volt szerencsém hozzájuk. Ma egy egész családot láttam, szinte két órán keresztül utaztak velünk, ugrándoztak a hajó körül, csodálatos látvány volt. Képeket sajnos nem nagyon lehet róluk készíteni, mert nagyon gyorsak, de legalább láttam őket.

Holnap Brest-ben vagyunk, szeretnék egy kicsit kimenni, viszont nem tudom mennyi erőm lesz, és azt sem, hogy hogy tudok eljutni a kikötőből a városba. De valahogy meg kell próbáljam, mert telik az idő, még ezen kívül három utam maradt és minél több helyről szeretném elmondani, hogy ott is voltam. Na meg Normandiáról rengeteg jót hallottam, jó lenne látni is. Egyelőre Norvégia a kedvencem az eddigi állomásaink közül, nem tudok betelni vele. Az a tisztaság, rendezettség, nyugalom, vidámság, ami jellemzi, egyszerűen leírhatatlan. Arról nem is beszélve, hogy milyen természeti adottságokkal rendelkezik. De még egy hét és újra ott leszünk, remélem lesz rá esélyem, hogy még jobban megcsodáljam.

Az útitervünk is megváltozott kicsit, mivel Santanderben a szél miatt nem tudtunk kikötni. Most Le Havre-ban két napot fogunk eltölteni emiatt, ami nem egy rossz dolog, mert ott a terminálban van net. A probléma, hogy első nap sajnos nem tudok leszállni a hajóról az IPM miatt.

A gondolataim egyre gyakrabban vannak már otthon (igazából egyfolytában), de már csak 46 napom maradt, ami a kezdeti 150 fölötti számhoz képest semmiségnek tűnik. Csak telnének egy kicsit hamarabb ezek a fránya napok…

Santiago de Compostela (08.06.2013.)

Ma kirándulni voltam. Santiago de Compostelában. A város Galícia fővárosa, egyszerűen gyönyörű, annak ellenére mondom ezt, hogy egész nap rossz idő volt, esett az eső, fújt a szél. De amit egyszer meg lehetett nézni 3 óra alatt, azt megnéztem, lefényképeztemJ. Egy kicsit feltöltött minden szempontból. Spanyolország egyik legrégebbi egyeteme, legjobb orvosi egyeteme, egy híres katedrális található itt. A katolikusoknak az egyik legjelentősebb zarándokhelye (ezt is ma tudtam meg), egy kicsit a somlyói búcsúhoz hasonlítanám a leírások alapján, csak itt néha a pápa is tiszteletét teszi. Mindenesetre tetszett.

Az óvárosi rész kb. olyan volt mintha a középkorban sétálnék, szűk, sötét utcák, minden 15 méterben egy boszorkány (nagyon babonásak errefele), utcai zenész, szóval egy nagy élmény volt. És ebben az autentikus galíciai városban találtunk a szobatársammal egy török éttermet, ahol életemben először ettem shaormát (ettől most sokan meglepődtök, gondolom), ami igazából nem is shaorma volt, hanem dürüm, de nagyon ízlett, annak ellenére, hogy bárányhússal volt (ettől még apu is leül ha épp áll J).

Röviden egy jó napnak vagyok lassan a végén, de erre szükségem is volt, hogy a következő 50-et valahogy kibírjam.

Holnap Santander, ahol sajnos nem tudok kimenni, utána meg seeday. Tehát nehéz napok előtt állok ismét, de most mintha egy kicsit könnyebb, mint tegnap este és ma reggel.

La Coruna (08.06.2013.)

Még pontosan 50 napom maradt… Azt hiszem most kerültem igazán a mélypontra szellemileg és fizikailag is. Igazából fáradságot nem érzek, nem is fáj semmim, egyszerűen csak nem tudok éjszaka aludni egy ideje, mindig a délutáni szünetemet várom, mert akkor 2 másodperc alatt képes vagyok mély álomba esni. A másik gond, hogy minden gondolatommal otthon vagyok, csak azon jár az agyam, hogy ha otthon leszek miket fogunk csinálni, hová fogunk menni, stb.

Azt mondják a régi motorosok (hajósok), hogy ez a mélypont mindenkinél bekövetkezik, amikor már egyszerűen nincs kedved egy kicsit sem felkelni reggel, és dolgozni menni. De én úgy érzem, hogy jól kezelem a dolgot, legalábbis ahhoz képest, hogy hogy érzem magam.  Munka közben mindig próbálok csak a munkára koncentrálni, még ha nem is mindig vagyok képes rá, de legalább kívülről ezt kell lássák, munka után pedig küzdök a gondolataimmal J. Sokszor a fél vesémet odaadnám egy szabadnapért, de olyankor mindig azzal motiválom magam, hogy már 2 hónap sincs hátra, ki lehet ezt bírni.

A munka zajlik a megszokott kerékvágásban, minden a régi. Az idő szintén a régi, nem igazán vannak meleg napjaink, még Spanyolországban is 17 fok van, úgyhogy nagy tömeg nincs a Pool bárban, ebből kifolyólag koktélokat sem nagyon készítünk, amikor van egy rendelés, rendesen lökdösődünk, hogy ki csinálja meg, mert mindenki szeretne shakelni J.

Ma megyek kirándulni Santiago de Compostela-ba, igazából eddig nem nagyon hallottam a helyről, de tegnap megnéztem a tévében, és szép városnak tűnik. Mindenesetre megnézem magamnak élőben is, ha már Spanyolországban vagyok J.

Seeday… (01.06.2013.)

Ismét a tengeren vagyunk, jelenlegi utunk utolsó napja van. Az idő egy kicsit elromlott, Norvégiában valódi nyár eleji időjárás fogadott minket, most úton Hamburg fele ismét tíz fok körüli a hőmérséklet.

Azonban az időjárási viszonyok nem zavarják meg a különböző szabadtéri rendezvényeinket, ma például a barchef-ek az entertainment team ellen versenyeztek koktélkészítésben. Persze, a bárban dolgozó csapatnak sokkal könnyebb dolga volt, de a versenyt a vendégek döntik el, az nyer akitől a legtöbb koktélt veszik. Valahogyan én is belecsöppentem ebbe a rendezvénybe, nyugodt napomat töltögettem a Pool bárban, amikor felhívtak, hogy jelenésem van a pool deck-en, ahol a rendezvény folyik. A következő pillanatban már az én kezemben is shaker volt, három barchef között. A hideg ellenére jól szórakoztunk, és meg is nyertük a versenyt az ukrán táncosok és német színészek ellen J.

Holnap egy újabb kirándulás veszi kezdetét, ezúttal délre indulunk, Franciaország és Spanyolország irányába. Természetesen Anglia és Hollandia ismét terítéken van. Remélem az idő is jó lesz ezúttal és beindul a biznisz a mi bárunkban is, mert lassan de biztosan meg kezdem unni a semmittevést J.  

Hajónapló (30.05.2013.)

Az utóbbi napok, hetek eléggé eseménydúsak voltak főleg a munka szempontjából. Minden második nap valami különleges esemény van és a vendégek jönnek is rendesen a bárokba. Pl. a bajnokok ligája döntő napján a hajón minden a német fociról szólt, egész nap a meccsre készült mindenki, ugyanis két német csapat játszott. A háromszintes színházunk teljesen megtelt estére, úgy nézett ki, mint egy kisebb stadion: egyik oldalon Bayern szurkolók, másikon Dortmund szimpatizánsok. De a meccs végére mindenki mindenkivel barát volt, az emberek örültek a szép játéknak, az eredmény annyira nem számított.

A jelenlegi útvonalon már voltunk, de legutóbb a rossz idő miatt nem nagyon tudtam élvezni egyik kikötő szépségeit sem. Most végre ki tudtam menni Bergenben, és el is ájultam a várostól és úgy általában Norvégiától. Bergen egy csendes, nyugodt, tiszta kisváros, ahol mindenki barátságos, minden szépen rendben van tartva. A természeti adottságait látva eléggé hasonlít az otthon megszokotthoz, talán ezért is dobott fel ennyire a hely. Óriási szerencsémre egész nap 22-24 fok volt és napsütés, ami nem jellemző, ugyanis egy évben kb. 350 nap esik az eső Bergenben. Most nem így volt és ez nekem pont kapóra jött. Igaz, még mindig van egy csomó hely a városban ahol nem jártam, de még jövök ide, remélem lesz időm sétálgatni is.

Ahogy Skóciából Norvégia fele haladtunk az sem volt egy felejthető élmény. Ugyanis én hallottam, tudtam, hogy északon az éjszakák rövidek, meg, hogy a nap alig megy, de ezt megélni azért nem semmi. Éjfél volt és néztem a naplementét, éjjel háromkor meg még nem volt sötétség, ötkor pedig kelt fel a nap. Szóval egyszerűen lenyűgöző. Még első este nem is volt annyira rendkívüli, mert csak a tenger volt körülöttünk, de a tegnap éjszaka, ahogy megúsztunk a hegyek közé Ejdfjord irányába, az egyszerűen csodálatos volt. Nem is tudom, talán egy kicsit a Transzfogaras látványához tudnám hasonlítani, csak itt a hegyeket a tenger veszi körül és a legmagasabb csúcsokról is vízesések csobognak le a hegyoldalakon. Nem egy-kettő, hanem rengeteg, minden ötven méterben láttam egyet minimum. És mindezt éjjel 3 és 4 óra között teljes világosságban. Készítettem képeket is természetesen.

Tegnap este Bar Department  party volt, amit a követett a fényképezés hajnali fél hatig, de igazából ma egész nap nem éreztem fáradságot, álmos sem voltam, sőt, inkább fel voltam pörögve, nem tudom, hogy a friss levegőnek, vagy a gyönyörű látványnak tudható-e be a dolog J. Ma pedig megint nem lesz sok alvás, mert nagytakarítás van ismét és úgy néz ki, hogy eltart hajnalig a dolog. De így legalább gyorsabban telik az idő, mert egy adott pillanatban minden perc egy örökkévalóságnak tűnt a semmittevés miatt. Ha az ember dolgozik rendesen, nincs ideje várni az idő múlását, nincs idő gondolkodni, elkeseredni. Úgyhogy határozottan azt gondolom, hogy a munka a legjobb megoldás J.

A partyról nem nagyon van amit írjak, volt mit inni, volt mit enni, de annyira nem volt nagy durranás, főleg mert a bárosok általában 1-2 órakor végeznek, a party pedig kettőig tartott este tizenegytől. Nem nagyon értettem a logikáját, de nem is nagyon foglalkoztatott a dolog, ha őszinte akarok lenni J.

Ja, és már csak 59 napom van (amikor a bejegyzést közzéteszem már csak 57-56 lesz)!