Az utóbbi napok,
hetek eléggé eseménydúsak voltak főleg a munka szempontjából. Minden második
nap valami különleges esemény van és a vendégek jönnek is rendesen a bárokba.
Pl. a bajnokok ligája döntő napján a hajón minden a német fociról szólt, egész
nap a meccsre készült mindenki, ugyanis két német csapat játszott. A
háromszintes színházunk teljesen megtelt estére, úgy nézett ki, mint egy kisebb
stadion: egyik oldalon Bayern szurkolók, másikon Dortmund szimpatizánsok. De a
meccs végére mindenki mindenkivel barát volt, az emberek örültek a szép
játéknak, az eredmény annyira nem számított.
A jelenlegi
útvonalon már voltunk, de legutóbb a rossz idő miatt nem nagyon tudtam élvezni
egyik kikötő szépségeit sem. Most végre ki tudtam menni Bergenben, és el is
ájultam a várostól és úgy általában Norvégiától. Bergen egy csendes, nyugodt,
tiszta kisváros, ahol mindenki barátságos, minden szépen rendben van tartva. A
természeti adottságait látva eléggé hasonlít az otthon megszokotthoz, talán
ezért is dobott fel ennyire a hely. Óriási szerencsémre egész nap 22-24 fok
volt és napsütés, ami nem jellemző, ugyanis egy évben kb. 350 nap esik az eső
Bergenben. Most nem így volt és ez nekem pont kapóra jött. Igaz, még mindig van
egy csomó hely a városban ahol nem jártam, de még jövök ide, remélem lesz időm
sétálgatni is.
Ahogy Skóciából
Norvégia fele haladtunk az sem volt egy felejthető élmény. Ugyanis én
hallottam, tudtam, hogy északon az éjszakák rövidek, meg, hogy a nap alig megy,
de ezt megélni azért nem semmi. Éjfél volt és néztem a naplementét, éjjel
háromkor meg még nem volt sötétség, ötkor pedig kelt fel a nap. Szóval
egyszerűen lenyűgöző. Még első este nem is volt annyira rendkívüli, mert csak a
tenger volt körülöttünk, de a tegnap éjszaka, ahogy megúsztunk a hegyek közé
Ejdfjord irányába, az egyszerűen csodálatos volt. Nem is tudom, talán egy
kicsit a Transzfogaras látványához tudnám hasonlítani, csak itt a hegyeket a
tenger veszi körül és a legmagasabb csúcsokról is vízesések csobognak le a
hegyoldalakon. Nem egy-kettő, hanem rengeteg, minden ötven méterben láttam
egyet minimum. És mindezt éjjel 3 és 4 óra között teljes világosságban.
Készítettem képeket is természetesen.
Tegnap este Bar
Department party volt, amit a követett a
fényképezés hajnali fél hatig, de igazából ma egész nap nem éreztem fáradságot,
álmos sem voltam, sőt, inkább fel voltam pörögve, nem tudom, hogy a friss
levegőnek, vagy a gyönyörű látványnak tudható-e be a dolog J. Ma
pedig megint nem lesz sok alvás, mert nagytakarítás van ismét és úgy néz ki,
hogy eltart hajnalig a dolog. De így legalább gyorsabban telik az idő, mert egy
adott pillanatban minden perc egy örökkévalóságnak tűnt a semmittevés miatt. Ha
az ember dolgozik rendesen, nincs ideje várni az idő múlását, nincs idő
gondolkodni, elkeseredni. Úgyhogy határozottan azt gondolom, hogy a munka a
legjobb megoldás J.
A partyról nem
nagyon van amit írjak, volt mit inni, volt mit enni, de annyira nem volt nagy
durranás, főleg mert a bárosok általában 1-2 órakor végeznek, a party pedig
kettőig tartott este tizenegytől. Nem nagyon értettem a logikáját, de nem is
nagyon foglalkoztatott a dolog, ha őszinte akarok lenni J.
Ja, és már csak 59
napom van (amikor a bejegyzést közzéteszem már csak 57-56 lesz)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése