Mindennapok (23-25.05.2014)

Nekivágtunk a harmadik rövid kirándulásnak, ez sem más, mint az előző kettő: rengeteg munka, és szerencsére rohan az idő. Azt nem tudnám megmondani, hogy meddig tart bennem ez az optimizmus és lelkesedés, mert azért lassan, de biztosan érzem, hogy merül az akku J, de azért még teljesen rendben vagyok. Csak a reggelek nehezek egy kicsit, mert kb. hajnali 3 körül végzek és reggel fél nyolckor kelnem kell. Ilyenkor van egy másfél órás holtpont, amin nagyon nehezen esek át, de utána nincs gond. Estére teljesen belelendülök, jókedvvel megyek dolgozni. Az is igaz, hogy a fáradtság jelei az esti órákban is mutatkoznak, de nem csak rajtam, az egész csapaton. Pl. az utóbbi négy napban minden nap összetörünk valamit: én tegnap egy üveg rumot a jobbik fajtából, azelőtt Gusti barátom égy üveg vodkát, de volt már szirup, citromlé, loccsant már cseresznye lé, ananász, stb. Érdekes módon ezek mindig olyankor történnek, amikor épp mindent feltöltünk maximálisan, és amikor a legforgalmasabb a bár. Így nincs idő alapos feltakarításra, csak felületesen tüntetjük el a cuccot, aztán ragad a padló kegyetlenül, és tegnap pl. olyan rum illat volt az amúgy nyitott (szabadtéri) bárban, hogy komolyan mondom, éreztem, hogy szédülök J.

Szabadidő. Az utóbbi négy napban csak Barcelonában voltam ki, Mallorcán pihentem, Ibizán szintén, de ott le sem szállhattam volna. Ma ismét Barcelona van, és a hajón ragadtam, nem mehetek ki, így maradt a pihenés, amire amúgy is nagy szükségem van. Holnap Ibizán mindenképp szeretnék kiruccanni, van is egy taxis telefonszámom, aki román, a számot vendégektől kaptam, akik szintén románok voltak, egy pár, és úgy örvendetek, hogy beszélem a nyelvüket, hogy egésznap a Pool bárban ültek, még akkor is, ha szinte semmi időm nem volt rájuk J.

Legutóbb Barcelonában kint voltam, elmentem a Sgrada Familiahoz, a híres, Gaudi által tervezett katolikus templom. Nagy meglepetésemre még most is bővítik, szépítik, de mindenesetre szenzációs építmény. Találtam még egy indokot, amiért Barcelonát szenzációs városnak tartom: a metrórendszere hihetetlenül jól ki van alakítva. Pont, mint Budapesten, metróval bárhová eljutsz, maximum 25-30 perc alatt: Sagrada Familia, Camp Nou, Parc Guell és még sorolhatnám. Így most az a terv, hogy ezután mindig, amikor időm lesz, felpattanok a metróraJ. Nem mellékesen mindig is is szerettem metrózni, figyelni a felszálló, leszálló embereket, legutóbb pl. 5 perc után találtam egy magyar bandát, valamilyen sportolók voltak, a Sagradanál pedig ahogy leszálltam az az érzésem támadt, hogy Bukarestbe érkeztem, olyan román veszekedés fogadott J. Később (a visszaúton) az alanyok élőzenét játszottak a metrón, menetközben. Ismerős dallamok voltak: Florin Salam, Copilu Minune, Jean de la Craiova, vagy valami hasonló művészt imitáltak J. De már bárhová is megyek nem lepődöm meg, mert mindenütt ott vannak. Szóval mozgalmas, történésekkel teli napokon vagyok túl és csak remélni tudom, hogy ez ezután is így lesz.

21-23.05.2014

Az utóbbi napokban egy kicsit felgyorsult itt az élet. Pontosabban nem kicsit, nagyon… Hihetetlen mennyiségű munka van, ezek a vendégek, komolyan mondom, irdatlanul sokat isznak. Persze ez nekünk nagyon jó, dől a lé, eddig 18O százaléknál tartunk, viszont rengeteget kell dolgozni. Én személyszerint nem is bánom, végre érzem a pezsgést, imádom amikor annyi rendelés van előttem, hogy nem látom a végét J. Csak egy példa: 24 Cuba Libre, 21 sör, 15 Aperol Sprizz, 8 különféle koktél, és ez mind egy rendelés. Úgy kell elképzelni, hogy kb. a 8-10-szeresét termeljük, mint eddig. És ez így fog menni egy teljes hónapon át. Munkaóráim száma kezdi meghaladni a napi 12-őt, eddig 9-10 volt, de nem is ez a meghatározó változás, hanem a munka intenzitása háromszorozódott. Szóval mindent összevetve meg vagyok teljesen elégedve, telik az idő, érzem, hogy élek és még valószínűleg jól is fogok keresni.

Szabadidőmmel is meglehetősen jól tudok gazdálkodni, az utóbbi héten annyiszor mentem ki, ahányzor lehetőségem adódott. Láttam egy keveset Livornóból, feltérképeztem Palma de Mallorcát és a legfontosabb: Letettem a lábam Barcelonában, kétszer is J. Ha nem csal az emlékezetem, kb. tíz éves korom óta szeretnék eljutni ide és szinte húsz év várakozás után sikerült is. És ezután minden harmadik nap ott leszünk, úgyhogy a lehető legtöbbet szeretnék látni belőle. Holnap pl. a stadiont veszem célba, ha a számításaimat nem húzzák át addig.

Barcelona elképesztő város. Igaz eddig csak a központban voltam, ami kb. olyan felépítésileg mint a Petőfi utca otthon, csak somlyói búcsúhoz hasonlítható méretekben (itt főleg a tömegre gondolok). Persze minden egyes üzletben, étteremben, kávézóban a focicsapattal kapcsolatos dolgokat lehet látni, minden második ember Barca mezben jön-megy. Egyszerűen megbabonázott az a pezsgés amit ott láttam…

Mallorca is tetszik, gyönyörű óvárosa van, katedrálisokkal, kastélyokkal és mindezt olyan ügyesen kombinálják a modern bevásárlóközpontokkal, éttermekkel, hogy egy nagyon barátságos, harmonikus egésszé olvadjon össze a város. Még nem voltam a strandon, de mindenképp szerepel a terveim között, csak az idő még azért nem alkalmas a fürdőzéshez.

Jövő héten Ibiza van terítéken, azt sem szeretném kihagyni, de erről majd az akkori munkaprogramom fog dönteni, nem én J.

Egy újabb kihívás...

Két hónap és tíz csodálatos nap után újra hajóra szálltam. Bevallom a lelkesedésem nem volt akkora mint az előző felszállások alkalmával, kissé szkeptikusabb voltam, nem éreztem valami nagy elkötelezettséget. De ha „kellett nekem bicikli” akkor hajtom, gondoltam és valójában az első két-három nap után elég jól belejöttem, megszoktam az új környezetet, rutint. Ami nem is volt annyira nehéz, sőt elmondhatom, hogy elmúlt egy évben amit hajón töltöttem, most dolgozok a legkevesebbet. Nem állítom, hogy pihenőszabadság, viszont tényleg nem annyira megerőltető, lehet bírni. És ami a legfontosabb, hogy minden nap normális időben végzek, legkésőbb éjjel egykor. A Pool bárban dolgozom épp, amit szintén örömmel fogadtam, hiszen ez a kedvenc bárom. Igaz, hogy itt a legtöbb a munka, mi termelünk a legtöbbet, de igazából a csapat is megvan hozzá, mégpedig egy igazi nemzetközi banda: indonéz (Bali szigetéről), filippinó, indiai, német, na és persze a székely fiúcska J. Méretekben kb. 1 méter 50 centi és 2 méter 15 centi között mozgunk, úgyhogy munkaközben igazi látványosságnak számítunk a hajón. A legtöbben már tapasztalt pincérek, barkeeperek, ami rengeteget számít. Hihetetlen volt számomra, hogy nem kell mindent mindenkinek a fülébe rágni, megy a munka szinte magától, mindenki tudja hol a helye, mi a dolga. Az elkövetkező hetekben aztán megmutathatjuk, hogy mire is vagyunk képesek igazából, mert következnek a 4 napos kirándulások, ami az előrejelzések szerint brutális lesz, de mi állunk elébe.

A negatívumok között talán azt említhetném, hogy amióta itt vagyok olyan programom volt ami nem nagyon engedte a hajóról való leszállást, de most ez is megváltozott, úgyhogy próbálok majd minél többet látni, pl. holnap Barcelona van terítéken, ott mindenképp szét kell nézzek. Igaz, hogy még sokszor leszünk itt, a 4 napos utaknak is része, de annyiszor szeretném itt leszállni, ahányszor csak lehetséges. Eddig csak Livornoban tettem egy rövid sétát, ahol egy kenyai utcai árus afrikai szuveníreket próbált rám sózni… Globalizálódunk, mit lehet tenni?

A másik negatívum, hogy sokkal többször lesz honvágyam, mint eddig, de ezzel már valahogy ki tudok békülni, akkor lenne baj, ha nem lenne, azt hiszem J.

A legjobban most az fáj, hogy nem lehetek otthon holnap…

A lehető legrövidebb időn belül fényképeket is próbálok majd mutatni, csak egyelőre még sajnos nem sokat készítettem…