Két hónap és tíz
csodálatos nap után újra hajóra szálltam. Bevallom a lelkesedésem nem volt akkora
mint az előző felszállások alkalmával, kissé szkeptikusabb voltam, nem éreztem
valami nagy elkötelezettséget. De ha „kellett nekem bicikli” akkor hajtom,
gondoltam és valójában az első két-három nap után elég jól belejöttem,
megszoktam az új környezetet, rutint. Ami nem is volt annyira nehéz, sőt elmondhatom,
hogy elmúlt egy évben amit hajón töltöttem, most dolgozok a legkevesebbet. Nem
állítom, hogy pihenőszabadság, viszont tényleg nem annyira megerőltető, lehet
bírni. És ami a legfontosabb, hogy minden nap normális időben végzek, legkésőbb
éjjel egykor. A Pool bárban dolgozom épp, amit szintén örömmel fogadtam, hiszen
ez a kedvenc bárom. Igaz, hogy itt a legtöbb a munka, mi termelünk a legtöbbet,
de igazából a csapat is megvan hozzá, mégpedig egy igazi nemzetközi banda:
indonéz (Bali szigetéről), filippinó, indiai, német, na és persze a székely
fiúcska J. Méretekben kb. 1 méter 50 centi és 2 méter 15 centi között mozgunk,
úgyhogy munkaközben igazi látványosságnak számítunk a hajón. A legtöbben már
tapasztalt pincérek, barkeeperek, ami rengeteget számít. Hihetetlen volt
számomra, hogy nem kell mindent mindenkinek a fülébe rágni, megy a munka szinte
magától, mindenki tudja hol a helye, mi a dolga. Az elkövetkező hetekben aztán
megmutathatjuk, hogy mire is vagyunk képesek igazából, mert következnek a 4
napos kirándulások, ami az előrejelzések szerint brutális lesz, de mi állunk
elébe.
A negatívumok
között talán azt említhetném, hogy amióta itt vagyok olyan programom volt ami
nem nagyon engedte a hajóról való leszállást, de most ez is megváltozott,
úgyhogy próbálok majd minél többet látni, pl. holnap Barcelona van terítéken,
ott mindenképp szét kell nézzek. Igaz, hogy még sokszor leszünk itt, a 4 napos
utaknak is része, de annyiszor szeretném itt leszállni, ahányszor csak
lehetséges. Eddig csak Livornoban tettem egy rövid sétát, ahol egy kenyai utcai
árus afrikai szuveníreket próbált rám sózni… Globalizálódunk, mit lehet tenni?
A másik negatívum,
hogy sokkal többször lesz honvágyam, mint eddig, de ezzel már valahogy ki tudok
békülni, akkor lenne baj, ha nem lenne, azt hiszem J.
A legjobban most az
fáj, hogy nem lehetek otthon holnap…
A lehető
legrövidebb időn belül fényképeket is próbálok majd mutatni, csak egyelőre még
sajnos nem sokat készítettem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése