Egy bejegyzés Neked... (21.05.2013.)

Egy újabb 14 napos út áll előttünk, változások folyamatosan vannak, de mostmár lassan tényleg minden rutinná válik. Az idő sajnos nem kedvez nekünk eddig, ugyanis 2 napja folyamatosan esik és ez egy szabadtéri bárnak nem sok jót jelent. Ennyit a mindennapjaimról és a tényekről, ugyanis ezt a bejegyzést kölönlegesre tervezem...

Az elmúlt napok egy kicsit nehezebben teltek, főleg, mert nem lehettem otthon a Bea születésnapján, ez nagyon megérintett mindenféle szempontból. Lassan 7 éve vagyunk már együtt, és eddig még nem töltöttük külön egyszer sem az ilyen fontos ünnepeket. Még a húsvét és a pünkösd valahogy elmegy, de a szülinap miatt nagyon letörtem... Ilyenkor mindig rájövök, hogy mennyi szép dolgot hozott Ő az életembe és mennyi mindenért lehetek hálás Neki. Ezúton is köszönöm Neked kincsem, hogy vagy és remélem, hogy én is tudok annyi örömöt okozni neked az életben amennyit megérdemelsz, vagyis minden percedet próbálom majd boldoggá tenni!

Brest (15.05.2013.)

Elég rég nem írtam semmit, egyrészt mert a szabadidőm újabban olyan rosszul van kiosztva, hogy mindig csak egy-két órám van egyhuzamban, olyankor pedig sem kimenni, sem pihenni nem tudok, mert kell intézzem az ügyes-bajos dolgaimat (mosás, takarítás, kaja, stb.). Másik oka, amiért ilyen szűkszavú vagyok, az az, hogy nem történik igazából semmi ezen az úton. Minden nap nagyon hideg van, 11-12 fokok vannak folyamatosan, ezért a Pool Barban csak a szél fúj, vendég nem nagyon zavarja a mindennapjainkat. A tegnap pl. előkészítettük a pool deck-et, hogy ott majd a tisztek fognak délután koktélokat keverni a friss levegőn. Ez mindig nagy szenzációnak számít, viszont a tegnap az előkészítés közben a szél elvitte az asztalokat, ezért inkább lemondtak a program megszervezéséről. A napozóágyak is repültek egy adott pillanatban, szóval elég kísérteties volt, főleg a Pool Bar-ból, mert onnan jól lehet látni a tenger mozgását. A gond azzal van, hogy a stabilizátorok csak az oldalról jövő hullámokkal tudnak megbirkózni, tegnap viszont szemből jöttek és annyira megmozgatták a hajót, mint még eddig soha. A kollégáim nagy részét meg is viselte a dolog, a WC-n folyamatosan sor volt, mindenki fehér volt, mint a fal.

Mára megint viharos időt jósolnak, kíváncsian várom mi sül ki belőle J.

Az utóbbi napok nem voltak valami kellemesek számomra, olyan szempontból, hogy nem nagyon van időm, lehetőségem leszállni a hajóról, hogy körülnézzek egy kicsit. Legutóbb La Corunaban voltam kint, de ott is épp annyi időm volt, hogy tettem egy kört a központi részben, aztán vissza a hajóra. 23.-án készültem Párizsba, viszont pont aznap sajnos nem tudok leszállni a hajóról megint, úgyhogy ez a terv is meghiúsult.

Mindenesetre a legközelebbi lehetőséget mindenképp kihasználom és leszállok, mert lassan már nem tudom milyen szárazföldön járni. Itt a 4-5 nap folyamatos hajón tartózkodás egy örökkévalóságnak tűnik.

De most már csak 74 napom van hátra. Ezt már a jég hátán is ki lehet bírni.
Kb ilyen volt a vihar:

Pool Bar

Új az útvonalunk, új a munkahelyem, változtak a kollégák is, szóval olyan mintha átigazoltam volna... Jelenleg a Pool bárban robotolok :), ami igazából nem egy rossz hely, akkor van baj, ha az idő rossz, mert akkor fázunk rendesen. Az utóbbi napok ilyenek voltak, de vastag kabát és megoldódik a probléma. A munka nem ölt meg eddig, mert ilyen időben a vendégek nem nagyon szeretnek a friss levegőn ücsörögni. A program is egy kicsit lazább, legalábbis papiron, mert a valóságban még eddig egyszer sem sikerült akkor végeznem, ahogy azt a beosztásom írja. De azért így is többet alszom mint eddig, és ez a legfontosabb. 

Jelenleg Le Havre-ban vagyunk Anglia helyett, mert az időjárási viszonyok miatt ott nem lehetett kikötni, de itt sincs semmi meleg. Holnap seeday, aztán La Coruna, ott már valószínűleg a Pool bár is forgalmasabb lesz.

Az idő elég lassan telik amúgy, de próbálok pozitív maradni és arra gondolni, hogy még csak 80 nap van hátra.

Csomó ember kicserélődött múlt héten, a barchefek is változtak, ami kemény hangulatváltozást is okozott, minden szigorúbb lett a feltörekvő új vezetők miatt. Sokszor még tényleg túlzásokba is esnek, de nincs mit tenni minden lenyelünk mosolyogva, csináljuk amit mondanak és így senkinek nem lehet semmi kifogása. Az előző főnököm sokszor kemény volt velem és sokszor azt szerettem volna ha lecserélik, de most látom, érzem, hogy milyen sokat segített. Sőt néha még hiányzik is az a szervezettség amit a keze alatt tapasztaltam.

Nagyjából ennyi rólam és az elmúlt napjaimról, legközelebb nem tudom, hogy mikor jelentkezem, de valószínűleg hamarosan :).

Bergen (01.05.2013.)

Miközben otthon mindenki szabadnapos, itt ma olyan zsúfolt programot nyomtak az orrunk alá, hogy el sem akartam hinni. Normális körülmények között a délelőttöm szabad kellett volna legyen, de reggel 9-kor megszólalt a riasztás, kezdődött a gyakorlat. Ez főleg olyankor esik jól mikor előző éjszaka a munkát 3 körül fejezzük be, mint tegnap (pontosabban ma). Egy ilyen gyakorlat általában 1 órát tart, tehát még mindig lett volna időm kimenni a városba, de ma valamiért 2 óránál is tovább tartott a dolog, éppen enni tudtam, aztán rohantam dolgozni. 3-tó fél 6-ig szabad vagyok, de most úgy kezdett zuhogni az eső, hogy teljesen esélytelen a városnézés és az internetezési lehetőségek utáni kutakodás. Egyelőre nagyon szarul alakul ez a nap, már csak azt várom, hogy vége legyen és reménykedek, hogy a maradék 87 jobb lesz J. Nem igazán tudok tenni ellene, időközönként vannak ilyen hangulatváltozásaim, azt hiszem ez elkerülhetetlen. De eddig ilyenkor mindig sikerült felhívni Beát, váltani pár szót a szülőkkel messengeren, ma pedig esetleg egy pár sort tudunk írni egymásnak ha szerencsém van, de a hangját nem fogom hallani (és már nagyon rég nem hallottam). Minden esetre nem könnyű, de megyünk előre…