Változások (30.04.2013.)

Az utóbbi napok eléggé eseménydúsak voltak minden szempontból, kivéve a munka mennyiségét. Ugyanis ez a kirándulás egyszerűen lapos eladás szempontjából és már nem is számítunk arra, hogy sikerül teljesíteni a tervet, abban reménykedünk, hogy a következő jobb lesz. Sok az idős utas, korán mennek lefeküdni, későn kelnek és sörön kívül nem isznak szinte semmit.

A változások. A közvetlen felettesemet előléptették, menedzser asszisztens lesz egy másik hajón, ez a cég történetében az első eset, hogy egy nem európai alkalmazottból asszisztens lesz a bár részlegen. Ez azt jelenti, hogy eddig az egyik legjobbtól tanulhattunk. Az ő távozása azt is jelenti, hogy új főnököt kapunk, vannak jó és nagyon rossz variációk is. Egyelőre nem lehet semmi biztosat tudni, csak pletykák járnak körbe, mindenki mást mond (én azt hiszem tudom mi fog történni, de nem beszélhetek róla :P). Wilbur (a jelenlegi főnök) szerette volna ha Cesar, a filippnó srác veszi át a helyét, de a nagyfőnökök ebbe nem mentek bele, ezért most a csapaton belül is van egy kis feszültség, mert Cesar elég meghatározó személyiség, az egyik legjobb és az egész csapat hangulatára hatással van az ő viselkedése, ami jelenleg egy kissé passzív-agresszív, haragszik az egész világra amiért nem léptetik elő. De nincs mit tenni, türelmesen megvárjuk, amíg lecsillapodnak a kedélyek és minden megint a régi lesz.

Szóval egyelőre sok a kérdőjel a jövővel kapcsolatban, kíváncsian várjuk a fejleményeket.

Tegnap Skóciában voltunk, Invergordonban. Nem sok szabadidőm volt, de azért egy órát szakítottam arra, hogy egy kicsit szétnézzek és elmondhassam, hogy jártam Skóciában. Az idő elég szeszélyes volt, egyik percben sütött a nap, a másikban havazott, majd esett, de nekem valamiért nagyon tetszett, pont olyan volt amilyenre számítottam és egy skót kisvárost is ilyennek képzeltem el. Nyugodt, barátságos, pont mint a filmekben J.

Tegnapelőtt nagyon fontos dolog történt: egyedül voltam a bárban, érkezik az egyik asszisztens, kérdezni, hogy mi nap alkoholmentes kokétlja, mondom neki, hogy Paradiso, azt mondja, hogy akkor 8-at kér belőle. Nagy hirtelen nekiszöktem a shakereknek, kezdek dolgozni, ez áll a hátam mögött és egyszer csak beszól, hogy legyen tökéletes, mert a kapitánynak és a többi fejesnek visszük a hajóhídra. Egy kicsit megszeppentem a hír hallatán, de végül meglett a 8 koktél és még a hajóhidat is megnézhettem, amire normális körülmények között nem nagyon van lehetőség J.

Eseményekben nincs hiány az utóbbi napokban, így az idő is kicsit gyorsabban telik, mára pl. 6 méteres hullámokat jósolnak, erre is fel kellett készüljünk, szinte minden poharat és drága italt begyűjtöttünk a bárból, úgy néz ki mintha végkiárusítást tartanánk. Igazából már reggel óta elég jól mozog a hajó, de lehet, hogy még rosszabb lesz később.

Holnap Bergen, elég zsúfolt a program megint, de állítólag nagyon szép a város, remélem sikerül kimenni.

Az utóbbi napok történései (24.-25.04.2013.)

Az elmúlt napokban örültünk egy kicsit a nyugalomnak, nem volt pörgés, gondoltuk lesz idő pihenni is. De a vezetőség ezt egy kicsit másképp tervezte, és természetesen az ők elképzelésük szerint cselekedünk mi is :). Tegnapelőtt reggel 9-re gyűlést hívtak össze, majd este zárás után általános nyagytakarítás volt terítéken, amit hajnali 5-kor fejeztünk be. Tegnap pedig leltár volt napirenden, persze szintén zárás után, de amilyen forgalom van én már zárás előtt szinte mindent megszámoltam a bárban és le is lakatoltam, hogy minél hamarabb végezzünk. A többiek is serénykedtek, így éjfélre végeztünk a takarítással is és a leltárral is nagyjából, csak a francia hatóságok számára szükséges nyilatkozat volt hátra, amit általában 15-20 szoktunk elvégezni, ez abból áll, hogy minden egyes üveg alkoholt meg kell mégegyszer számolni, és egy külön listára felvezetni. De amikor tényleg mindennek a végéhez közeledtünk, kezdődött a bonyodalom. Az ukrán kolléga takarította a lefolyót, és közben nem tudom miért hirtelen szüksége lett a bár kulcsára (mindent egy kulcssal zárunk, értéke kb. 2000 euró). Természetesen beleverte a lefolyóba, kb. 30 centi zuhanás után állt meg, szerencsére volt rajta egy kulcstartó, ami megakadt valahol, mert hanem a halak nyithatták volna ma a bárt :). Azonban még így is 3 óra kemény munkára volt szükség amíg kiszereltük onnan, a bármamagertől kezdve a szerelőkig mindenki ezzel foglalkozott, kb tíz ember állt és gondolkodott az 5 cm átmérőjű lefolyó körül, kicsit olyan volt, mint az a román konyak reklám, ahol Dorellel mindnig történik valami buta baleset :). Próbáltuk három különböző erejű porszívóval, mindenból halászbotot csináltunk, mágnest eresztettünk le, szóval ötletekből nem volt hiány. Aztán valahogy amikor már kezdtük feladni a szerelő kihalásztaÚgyhogy a kulcs-sztori miatt ismét 4 körül végeztünk, de legalább jól szórakoztunk, Myko barátunkat leszámítva, aki egy adott pillanatban el is sírta magát, annyira meg volt ijedve szegény :). 

Ma megnéztem magamnak Le Havre-t és azt kell mondjam, hogy nem valami nagy szám a város. Igazából mindegy is volt, csak örültem a friss levegőnek és a napsütésnek, mert amióta elindultunk ma volt először melegem pólóban.

Unalmas napok...

Komomlyan, amióta elindultunk nem volt ilyen, hogy munka közben egyszerűen unatkoztunk, nincsen semmi tennivalónk. Igazából szükségünkvan egy kis lazításra, de nem nagyon tudjuk kezelni ezt az új szituációt, hogy nem kell rohanni, pörögni :). Most csak 1600 utasunk van, és ebből 1200 nyugdíjas, úgyhogy nem tombolnak nagyon. Amúgy minden a megszokott kerékvágásban halad, dolgozunk, eszünk, alszunk és néha várost is nézünk :). Ma Amszterdamban vagyunk, de elég ramaty idő van, úgy döntöttem, hogy nem megyek ki, már amúgy is voltam és még jövünk is ide. Nagyon várom már, hogy Skóciába menjünk, remélem ki tudok majd menni szétnézni, mert öl meg a kíváncsiság :). 

Még 96 napom van hátra, mostmár hamar el fog telni...

100… (19.04.2013.)

Igen, ma elértem a bűvös számot, még száz napom van hátra. El sem hiszem, hogy mindjárt a felénél vagyok. Nem mondhatom, hogy rohan az idő, de telik, mint a rossznyavalya J. Az eddig eltelt időszakban volt részem jóban, rosszban, de ha összességében akarom értékelni az ittlétemet, akkor azt kell mondjam, hogy meg vagyok elégedve, pozitív a mérlegem. Persze mindig vannak dolgok, amik zavarnak, nem tudok, másképp csinálnám, stb. de ez minden munkahelyen így van. A legfontosabb dolog, hogy szeretnék többet aludni, de talán jövő héttől ezt is sikerül megvalósítani. Igazából ma is lett volna rá időm, mert csak este fél hatkor kezdek, de ki kell használjam az ilyen napokat, hogy egy kicsit kint is legyek, ne csak a hajón, ezért úgy döntöttem hanyagolom az alvást.

Azért még mindig követeke el néha marhaságokat, pl. tegnapelőtt is egyet, csakhogy ne felejtsem el, hogy új vagyok még J. Van a németeknek egy úgynevezett weizen sörük, ez gyakorlatilag a szűretlen sör lenne nálunk, de ők nem is nevezik sörnek, csak egyszerűen weizennek és mindenki ezt issza. Jön egy nő, kér egy „banana weizen”-t, életemben nem hallottam ilyenről, van nálunk grapfruit weizen, de banana nincs. Kérdezem a kollégámat, hogy mi ez, mire ő azt mondja nekem: „just put banana into the glass”. Ok, fogom magam, beleteszek a pohárba egy fél banánt, nézegetem, hogy ez nem valami mutaós, gondolkodom, a vendég vár. Jön közben egy másik kolléga, kérdi mit csinálok. Mondom banana weizen, de nekem ez a banán a pohárban egyáltalán nem tetszik. Persze kezd mosolyogni, mert nem friss banán kell bele, hanem banán juice. Még jó, hogy nem szolgáltam fel a sört a banánnal. Szóval vannak még dolgok, amiket nem tudok J.

Tegnap viszont másik érdekes dolog történt velem, egyfajta kompenzálása a tegnapelőtti baklövésnek J. Jön egy nagy darab olasz pasas hozzám a bárba, kér egy hugót a feleségének, ő pedig vodkát inna tisztán. Kérdezem tőle, hogy jeget ne tegyek esetleg, mert nincs vodkám hűtőben, nem biztos, hogy tetszeni fog szobahőmérsékleten. Azt mondja ne, csak vodka, kész. Mikor megissza, persze nincs megelégedve, mert meleg volt az ital, más a hatás, ha a vodkát hidegen iszod. Mondom neki, hogy nem hiába kérdeztem a jeget. Nem lett gond a dologból, kezdtünk beszélgetni, jött közben a feleség is. Kérdeztek mindenfélét, honnan vagyok, milyen itt, nézték, ahogy dolgozom stb. A végén mikor ment el ideadta a névjegykártyáját, hogy ha itt végeztem keressem meg Frankfurtban, van egy étterme, cateringgel, rendezvény szerveséssel is foglalkozik, és ha munkára van szükségem feltétlenül hívjam fel, mert szimpatikus vagyok neki. Persze nem szándékozom élni a lehetőséggel, de azért jól esett a dolog mindenképp.

Ma ismét Dover, egyelőre az utolsó, legalább két hétig biztos nem jövünk erre. Igazából az eddigi állomásaink közül itt töltöttem el a legtöbb időt kint a városban (ja és az ijmundieni terminálban J), szimpatikus kisváros.

Még két nap és kezdődik a 14 napos út, remélhetőleg lazább programmal, mert lassan már mindenki ki van nyiffanva („everybody is already kaputt”, ahogy az indiai kollégáim fogalmaznak).

London (15.04.2013.)

Megvolt a kirándulás is, eltelt még néhány nap, egyre közelebb vagyok a végéhez, még csak egy kicsivel van több, mint a fele J. London nagyon vagány város minden szempontból, de mint mindig, most is több időre lett volna szükségem, hogy mindent megnézzek. Voltam a Buckingham palotánál, láttam a Big Ben-t, parlamentet, Hyde parkot, Green parkot, London szemét, voltam az Oxford streeten, Picadilly Circus, szóval nagyon sok fontos helyet, épületet néztem meg, de pl. nem volt időm megnézni egy stadiont sem, nem volt időm metrózni Londonban, amit nagyon szerettem volna kipróbálni, vagy hajózni a Temzén. De nem panaszkodom, nagyon jól telt, a város folyamatosan tele van élettel, az idő is szép volt, szóval mindent összevetve egy jól sikerült kiránduláson vagyok túl.

Viszont vannak dolgok amik minden alkalommal egy kicsit besötétítik a kiruccanásaimat. London, Amszterdam, Dover, Southampton, Warnemünde, stb. Mindenütt nagyon szép, sok a látnivaló, de mindig van valami hiányérzetem. Nem egyedül kellene ezeket én lássam, csodáljam, akkor lenne az igazi, ha meg tudnám ezeket az élményeket osztani veled kincsem… Mindig azon gondolkodom, hogy mit fotózzak, hogy fotózzak, hogy minél jobban át tudjam adni az élményt, de sajnos ezen élményeknek teljesen más hatásuk van nélküled. Mindig eszembe jut, hogy amikor otthon vagyok elég sokat utazgatunk, sok új helyet látogatunk meg, de mindig együtt tesszük ezt. Most ez hiányzik a legjobban a mindennapjaimból… És egyre jobban hiányzik… Egyre jobban hiányzol… Mert mehetek én Londonba, Amszterdamba, akárhová, próbálom jól érezni magam, örülök, hogy ott lehetek, láthatom ezeket a helyeket, de ha ezt nem veled teszem, nem igazán van értéke…

Seeday again (12.04.2103.)

Egyik nap a másik után, lassan már nincs semmi új dolog, minden csak rutin. Hajnali 3-ig munka, aztán 12 körül kezdek megint. Minden nap. Lassan két hónapja indultunk el, valószínű, hogy az elkövetkező napokban történik valami rotáció a bárok között, lehet, hogy egyeseket áthelyeznek, de még semmi biztosat nem lehet tudni. Az egyik menedzser asszisztenst holnap váltják, jön egy új, nem tudom ez mennyi változást jelent majd. Ez az út a többiekhez képest kicsit nyugodtabb volt, de ez annak is köszönhető, hogy nem a nagy bárban dolgoztam, hanem a hozzátartozó, úgynevezett Satellite-bárban a színház mellett. Itt nincs olyan nagy tolongás, csak az előadások között gyűlnek fel a rendelések, de mindig maximum fél órát tart egy roham. Mostmár egyszerre 7-8 koktélt is keverek, lényeg, hogy minél gyorsabban kész legyenek, az előírásokat nem mindig tudjuk betartani. De eddig még nem volt panasz, sőt, valamelyik este egy néni nagy figyelemmel követte, hogy dolgozom, és el volt ájulva, hogy mennyi mindent kell egyszerre észben tartani, és milyen gyorsan kell mindezt csinálni. Mondtam, hogy ez még semmi amit én csinálok, mert eléggé új vagyok, de igazából gyakorlat kérdése az egész. Erre azt mondja nekem, hogy ez neki már sokadik kirándulása, látott már ilyesmit, de nem egyáltalán nem látszik, hogy új lennék. Ez adott egy kis lendületet egészen addig, amíg az egyik italnál narancslé helyett ananászt öntöttem J. De ezek a bakik is nagyjából mindennaposak, ha véletlenül nem ugyanoda teszem vissza ahonnan elvettem, akkor előfordul, hogy következő alkalommal rosszat veszek el, mert amikor sietünk nem is nézünk oda, csak megszokásból kapkodjuk az üvegeket, gyümölcsleveket.

Más téma. 15-én kirándulást szerveznek a személyzetnek Londonba, szerencsére a programom megengedi, hogy menjek, nem szívesen hagytam volna ki J. Szóval kíváncsian várom a hétfőt.

Ja, és még 107 napom van hátra J.

Ijmuiden... (10.04.2013.)

Újabban semmi érdekes nem történik itt, kezdenek a napok egyformák lenni. Persze, a változatosság kedvéért, hogy nehogy megunjuk ma lesz egy nagytakarítás, ami azt jelenti, hogy minimum hajnali 5-ig dolgozunk. De ezt is el kell végezni, hozzátartozik a dologhoz :). 

Amúgy ez az út egy kicsit nyugodtabbnak ígérkezik, nem annyira türelmetlenek a vendégek mint eddig és ninicsenek is olyan sokan, de azt hiszem mindenkinek szüksége van a nyugodtabb napokra, mert lassan a fizikai erőnk határán vagyunk. Az érdekes az, hogy egyre kevésbe érzem a fáradtságot napközben, mintha a szervezetem kezdene hozzászokni, viszont reggel nagyon nehéz az első fél óra, azt legszívesebben kihagynám :).

Ismét Hamburg (05.04.2013.)

Egy újabb 4 napos út, ezúttal azonban lényegesen kevesebb gyerekkel, ami egy kicsit megkönnyíti a dolgunkat. A tegnap este az eddigi legforgalmasabb esték egyike volt, és különböző betegségek miatt 2 emberrel kevesebben voltunk a bárban, azt éreztem, hogy nem bírjuk ki amíg mindenki elmegy lefeküdni… De valahogy eltelt. Az egyik ukrán srácot ma hazaküldték, nem tudjuk pontosan milyen betegsége van, talán valami allergia, de az is lehet, hogy ez csak egy kifogás, mert szegény nagyon nem bírta a gyűrődést. A többiek is mind betegek, meg vannak hűlve, egy kicsit én is, de az 1000-es C-vitamin eddig még annyira segített, hogy nem kerültem padlóra. Egy német srác már másodikszor van karanténban betegség miatt, egy indonéz pincér tegnap összeesett a kimerültségtől, szóval én egyelőre örülök, hogy ennyire bírom, remélem így is marad. Nem nagyon akarok betegnapot kérni, mert azt leütik a fizetésből, és nem hiányzik, hogy két napig csak vizet és kenyeret, esetleg valami gyenge levest etessenek velem J. Szóval összeszorítom a fogaimat és csinálom tovább, még 4 ilyen rövid utunk van, utána kicsit könnyebb lesz megint, lesz időnk pihenni is.

Említettem a kaja-problémát éjszaka, a dolog megoldódni látszik. Ugyanis az van, hogy szerencsére barát vagyok a filippinókkal, akik jóban vannak a konyhásokkal és minden este eldugnak nekik egy rakás ételt az ebédlőben. Így amikor végzünk éjjel, megyünk, felkutatjuk a kaját és minden a legnagyobb rendben. Igaz, hogy ázsiai kaja, kenyér helyett rizst eszek, de finom, és jó, hogy van J.

Ma 5-kor megint riadó-szimuláció az új vendégek számára, ezt a részét utálom a legjobban, mert egy órát kell álljak egy lépcsőnél és mindenkire feladjam a mentőmellényt aki nem tudja, hogy kell felvenni. Aztán nyomják a kezembe a fényképezőgépet, hogy készítsek fotót róluk.

Ma megint nem tudtam kimenni a programom miatt, ez a negyedik alkalom azt hiszem, hogy Hamburgban vagyunk és még nem tudtam egyszer sem szétnézni. Na de talán majd legközelebb.