Az elmúlt napokban örültünk egy kicsit a nyugalomnak, nem volt pörgés, gondoltuk lesz idő pihenni is. De a vezetőség ezt egy kicsit másképp tervezte, és természetesen az ők elképzelésük szerint cselekedünk mi is :). Tegnapelőtt reggel 9-re gyűlést hívtak össze, majd este zárás után általános nyagytakarítás volt terítéken, amit hajnali 5-kor fejeztünk be. Tegnap pedig leltár volt napirenden, persze szintén zárás után, de amilyen forgalom van én már zárás előtt szinte mindent megszámoltam a bárban és le is lakatoltam, hogy minél hamarabb végezzünk. A többiek is serénykedtek, így éjfélre végeztünk a takarítással is és a leltárral is nagyjából, csak a francia hatóságok számára szükséges nyilatkozat volt hátra, amit általában 15-20 szoktunk elvégezni, ez abból áll, hogy minden egyes üveg alkoholt meg kell mégegyszer számolni, és egy külön listára felvezetni. De amikor tényleg mindennek a végéhez közeledtünk, kezdődött a bonyodalom. Az ukrán kolléga takarította a lefolyót, és közben nem tudom miért hirtelen szüksége lett a bár kulcsára (mindent egy kulcssal zárunk, értéke kb. 2000 euró). Természetesen beleverte a lefolyóba, kb. 30 centi zuhanás után állt meg, szerencsére volt rajta egy kulcstartó, ami megakadt valahol, mert hanem a halak nyithatták volna ma a bárt :). Azonban még így is 3 óra kemény munkára volt szükség amíg kiszereltük onnan, a bármamagertől kezdve a szerelőkig mindenki ezzel foglalkozott, kb tíz ember állt és gondolkodott az 5 cm átmérőjű lefolyó körül, kicsit olyan volt, mint az a román konyak reklám, ahol Dorellel mindnig történik valami buta baleset :). Próbáltuk három különböző erejű porszívóval, mindenból halászbotot csináltunk, mágnest eresztettünk le, szóval ötletekből nem volt hiány. Aztán valahogy amikor már kezdtük feladni a szerelő kihalásztaÚgyhogy a kulcs-sztori miatt ismét 4 körül végeztünk, de legalább jól szórakoztunk, Myko barátunkat leszámítva, aki egy adott pillanatban el is sírta magát, annyira meg volt ijedve szegény :).
Ma megnéztem magamnak Le Havre-t és azt kell mondjam, hogy nem valami nagy szám a város. Igazából mindegy is volt, csak örültem a friss levegőnek és a napsütésnek, mert amióta elindultunk ma volt először melegem pólóban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése