Amsterdam (27.03.2013.)

A város szenzációs, komolyan, eddig nem voltam olyan sok helyen a világban, de azok közül amit eddig láttam, ez volt a legszebb. Kis szűk utcák, a csatornák, tulipán mindenütt, szóval nagyon tetszett. Nem jött, hogy visszamenjek a hajóra dolgozni J. A sors iróniája, hogy pont aznap volt a Hollandia Románia meccs Amsterdamban, én pedig dolgoztam egy köpésre a stadiontól J.

Munka. Az amsterdami este volt az első, amikor egészen zárásig csak koktélokat készítettem. Igaz, hogy nem volt nagyon zsúfolt a bár, viszont mire végeztem mindenem fájt, másnap meg izomlázam volt. Nem könnyű munka az biztos, de ha belejön az ember, akkor nagyon lehet szeretni J. Az Első borravalóm is megkaptam, igaz, hogy ez nem nagyon divat ezen a hajón, de az egyik vendégtől kaptam pár dollárt egy vodka-lemon-ért J.

Sokat írtam már eddig is az emberekről, de egyre inkább kiábrándít, hogy mindenki kétszínű, és csak a saját érdekét tartja szem előtt. Valahol értem is, mert itt tényleg a dzsungel törvényei uralkodnak, de a fene essen bele, mindig azt hangoztatja mindenki, hogy csapatban kell dolgozni. Én eddig mindent megtettem, hogy így legyen, de ezután én is a saját céljaim megvalósítását helyezem előtérbe, mert másképp nem megy itt J. Önző leszek és kész J.

Ma (30.03.2013) Doverben vagyok, későn kezdem a munkát, úgyhogy egy kicsit kijöttem megnézni a várost. Tipikus angol kisváros, nagyon szimpatikus emberekkel.

Este megint bolondulás lesz a bárban, rengeteg vendég, mindenki inni akar az utolsó estén, úgyhogy nagy rohanásra számíthatunk.

Holnap húsvét, úgyhogy kívánok mindenkinek kellemes Húsvétot, a következőt már én is otthon töltöm J.

Crew meets band (24.03.2013.)

Tegnap este megint különleges esemény volt a bárban, az úgynevezett crew meets band. Ezt kb. úgy kell elképzelni, mint az X-Faktort, az alkalmazottak számára rendezik, tehetségkutató verseny. Bárki jelentkezhet, produkálhatja magát. Elég sokan énekeltek, voltak köztük valódi tehetségek is, és a rendezvény ideje alatt a bár is tele volt vendégekkel. Az egyik ukrán kollégánk is fellépett, Misha, az Armagedon betétdalát adta elő, de azt nem tudom, hogy végül nyert-e. Mindenesetre látszik rajta, hogy művészlélek, sokkal jobban tudja magát érvényesíteni a színpadon, mint a bárban J.

Ma Belgiumban vagyunk (Zeebrügge), az éjszaka ismét mindent meg kellett számolni a vámos ellenőrzés miatt, így ismét 3 után végeztünk. Ráadásul a kikötő valahol az Óperenciás tengeren van azt hiszem, mert a várost egyáltalán nem lehet látni innen, úgyhogy nem is szálltam le a hajóról, inkább egy kicsit pihenek, mert nagyon rám fér. Este ismét tematikus est, Alpenglühn, ami rengeteg vendéget jelent és különleges egyenruhát (még nem tudom hogy néz ki). Igazából mindenki örül amikor tele van a bár, sokkal hamarabb telik az idő, és természetesen az árulás is fontos a fizetésünk szempontjából.

Holnap Amsterdam, remélem ki tudok menni szétnézni, nagyon kíváncsi vagyok a városra. Ott is fogunk éjszakázni, de nekünk ismét általános nagytakarítás lesz, úgyhogy nem hiszem, hogy belevetem magam az amsterdami éjszakába J.

Tegnap pontosan egy hónapja volt annak, hogy itt vagyok, még hátra van négy hónap és három nap. Egyre jobban vágyom haza, főleg amikor van egy kis szabadidőm. Nem könnyű a matróz élet, főleg úgy, hogy mindenki, aki fontos számomra otthon van. Minden nap öt perccel korábban kelek és öt perccel később fekszem, mert mindig végig kell nézzem azt a néhány fotót, amit Beától kaptam, amikor indultam. Néha a laptopon levő képeket is nézegetem, jól esik az otthoni eseményekre gondolva nosztalgiázni J.

Haifischbar (23.03.2013)

Az este tematikus est volt az Aida bárban, úgynevezett „Haifischbar”, ami azt jelenti, hogy mindenki matróznak van öltözve, a bár úgy van berendezve, mint egy matrózkocsma. A színpadon  pedig nem a megszokott zenekar muzsikál, hanem a tisztek produkálják magukat. Érdekes volt, és a vendégeknek is tetszett, voltak is elég sokan az elmúlt napokhoz képest. Mi is jól éreztük magunkat, két rendelés között még vonatoztunk is néha. Természetesen ez késői zárást jelentett, majd még meg kellett várjuk az egyik managert, hogy ellenőrizze le az italokat, mert ma francia kikötőben vagyunk és itt komoly nyilatkozatokat kell leadni ez ügyben, ha nem akarunk gondot. Miután az ellenőrzést befejeztük, a manager meghívott minket egy sörre, amiből három lett. Ezt összevetve azzal, hogy az órát egy órával előbbre állítottuk az éjjel, hajnali öt is el volt múlva mire a kabinomba értem. Hiába, ha főnökeid ott vannak, nem mondhatod, hogy álmos vagy… Ma szerencsére csak egykor kezdek, úgyhogy volt időm pihenni, enni, sőt még mosni is.

Délután megpróbálok kimenni, lássuk milyen is ez a Le Havre.

Southampton (23.03.2013.)

Angliában vagyok, életemben először. A város tényleg szép, elég sok a látnivaló, időm viszont nem sok van, egy óra múlva vissza kell menjek a hajóra. Találtam egy autentikus brit kocsmát internettel, mondjuk a kávéjuk inkább melegvíz, dea hely nagyon hangulatos :). Sajnos az időm nagyon kevés, nézelődni nem nagyon tudok, de kihozom a maximumot a dologból :).

Mindenkit üdvözlök otthon!

P.S.: eltelt egy hónap amióta elindultam, még csak 4 van hátra :).

Seeday (21. 03. 2013 – 22. 03. 2013)

Elindultunk Stavangerből Southampton irányába. Ez szinte ezerkétszáz kilométert jelent számunkra. A vendégeink nem igazán fogyasztanak továbbra sem, a tegnap este pl. happy hour volt, egy ital áráért kettőt adtunk és még így sem volt tele a bár. Ez az idősebb korosztály nem nagyon vesztegeti az idejét a kocsmákban. Ma este szintén pangás volt, viszont érdekességből nem volt hiány. Most először éreztem, hogy milyen a haragos tenger. Akkora hullámok voltak, hogy a poharakat kellett rögzítsük, hogy ne hulljanak le, az italokkal egyensúlyoztunk, minden mozgott és még most is mozog. Fekszemaz ágyban és néha kapaszkodom, hogy nehogy kiessek J. Sokan nagyon nehezen viselik, a recepciósok egész este gyógyszert osztogattak. Nekem szerencsére semmi bajom nincs, kifejezettem élvezem ezt a ringatást. Holnap egész nap tengeren leszünk, ami azt jelenti, hogy korán nyitunk, későn zárunk és még az is lehet, hogy general cleaning lesz zárás után, így hajnal előtt biztos nem végzünk… Remélem, hogy Southamtonban ki tudok végre menni szétnézni egy kicsit, mert kezd hiányozni a szárazföld lassan J.

Oslo… (20. 03. 2013)

Hajnalban kimentünk egy kicsit a városba szétnézni munka után, de ahogy jósoltam semmi nem volt már nyitva, és olyan hideg volt, hogy még a csíki fiúcska is fázott rettenetesen. Kb. mínusz tíz lehetett, de a hideg szél miatt sokkal hidegebbnek tűnt. Tettünk gyorsan egy kört, megnéztünk néhány épületet, mert Oslo építészeti szempontból csúcs, komolyan. Az életszínvonalról annyit, hogy még a taxik is roverek, lexusok, BMW-k és ehhez hasonló járgányok. Bementünk egy non-stop kisüzletbe csak úgy kíváncsiságból és a legegyszerűbb szendvics, ami kb. fele az otthoni chiken’s szendvicsnek hét euró volt. Megálltunk egy ingatlanügynökség előtt, ahol a kirakatban volt néhány hirdetés eladó házakkal, a legolcsóbb egyillió euró, a legdrágább tizenhárom… Mindenesetre tudnak élni az itteniek. Az egyik vendéggel társalogtam az este, délután kint volt ő is a városban, és egy sörért tíz eurót fizetett.

Mindent összevetve, vagány hely, ha az embernek van ideje, sok mindent meg lehet itt csodálni. Készítettem pár fotót is, amint netem lesz, feltöltöm facebookra.

A munka zajlik rendesen, az utóbbi napokban nem volt sok vendégünk a bárban, az idős korosztály nem iszik sokat, de jól is jön egy kis lazítás, mert ha vége ennek az útnak, következik hat darab négy napos kirándulás, ami egy hónapig annyira zsúfolt programot intéz nekünk, mint az első héten, amikor csak előkelő vendégeink voltak. Szóval ismét kezdődik a napi tizennégy-tizenöt órás program, csak ezuttal nem egy hétig tart, hanem egy hónapig.

Így egy hónap után sok kollégáról kialakult már a véleményem, sokan teljesen mások, mint ahogy azt az első benyomás mutatta… Egy dolog biztos: hiába kell csapatban dolgozni, ha szükséged van valamire, saját magad kell elintézd, megszerezd. Egyre jobban látszik az ázsiaiak irigysége az európaiakkal szemben (fizetések miatt), nagyon óvatosan kell velük bánni. Nem igazán tudják megérteni, hogy az európai alkalmazott nem tehet arról, hogy több pénzt kap, és azt sem tudják felmérni, hogy az életszínvonal, az árak is nagyban különböznek az európai és ázsiai országokban. Ők csak azt látják, hogy pont annyit kell dolgozzanak, mint mi, és lényegesen kisebb a fizetésük. Ez pedig rengetegszer megnehezíti a munkát mindenki számára…

Holnap Stavanger, ott nem tudok leszállni, mert IPM szolgálatom van (biztonsági okokból a hajón kell maradjak). Nem is nagyon bánom, mert így a szabadidőmet pihenésre fordítom majd.