A tegnap estesti
műszak sokkal lazább volt mint amihez az eddigi napokban szoktunk, nagyon sok
idős vendégünk van, nem kavarnak nagy port a bárban. Persze így sem tudtunk
végezni három óra előtt, de ez már lassan rutin lesz, minden reggel van egy
nagyon nehéz fél órám, amikor érzem, hogy ragad le a szemem, fáj mindenem,
aztán belerázódok és zajlik az élet. Az este ismét a cocktail station-nél
dolgoztam, a főnököm és a mesterem álltak a hátam mögött, mindenbe beleszóltak,
mindent kommentáltak, piszkáltak, szurkáltak, folyamatosan kérdeztek,
sietettek. Nem könnyű, mert még mindig nem nagyon tudok két kézzel dolgozni,
ezért nem vagyok elég gyors. Minél hamarabb szeretnének betanítani, hogy tudjak
önállóan dolgozni, ezért hajtanak ennyire. Ezzel nincs is semmi gond, csak a
fáradtság ne lenne. Na de jót fejlődtem tegnap is, még az elmélettel kellene
kicsit haladjak, csak arra végkép nincs időm, hogy recepteket tanuljak, mert ha
szabad vagyok, egyből az ágyat keresem, vagy valahol internetet, mint pl. ma
Göteborgban. Itt szerencsére jobb a helyzet, mint Warnemündeben volt, találtunk
egy Mcdonaldsot ahol volt net, úgyhogy mára megvan az első sikerélményem
is.
A mai esténk nagyon
nyugodt volt, szinte egyáltalán nem volt vendégünk. Annyira megszoktam a
pörgést, hogy rendesen unatkoztam. Egy adott pillanatban többen voltunk
barkeeperek, mint vendég J. Ilyenkor az idő is lassabban telik, de legalább lehet egy kicsit
lazítani.
Most idősebb
utasaink vannak, és a kirándulás is tizennégy napos, ezért ilyen higgadt a
dolog, de a következő hat út négy napos lesz, és akkor ugyanolyan pörgés lesz
mint a múlt héten, úgyhogy lelkiekben más most készülök rá.
Holnap Osloba
érünk, de sajnos csak délután négy körül, ami számomra azt jelenti, hogy nem
tudok leszállni a hajóról, mert kezdődik a műszakom… Éjszaka ki tudok menni, de
nem tudom, hogy mit látok majd, minden zárva lesz. Legalább nem költök pénzt,
amúgy is nagyon drága itt minden. Sajnos Osloba többet nem jövünk, de talán a
szerződésem második felében, amikor másik hajón leszek, ismét eljutok ide
(ugyanis nagyjából ugyanezt az útvonalat fogja járni a következő hajóm is).
Reggel megint én
nyitom a bárt, amit lassan már kezdtem megszokni, a szervezetem is kezdi
elfogadni a kevés alvást végre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése