Hajnalban kimentünk
egy kicsit a városba szétnézni munka után, de ahogy jósoltam semmi nem volt már
nyitva, és olyan hideg volt, hogy még a csíki fiúcska is fázott rettenetesen.
Kb. mínusz tíz lehetett, de a hideg szél miatt sokkal hidegebbnek tűnt. Tettünk
gyorsan egy kört, megnéztünk néhány épületet, mert Oslo építészeti szempontból
csúcs, komolyan. Az életszínvonalról annyit, hogy még a taxik is roverek,
lexusok, BMW-k és ehhez hasonló járgányok. Bementünk egy non-stop kisüzletbe
csak úgy kíváncsiságból és a legegyszerűbb szendvics, ami kb. fele az otthoni
chiken’s szendvicsnek hét euró volt. Megálltunk egy ingatlanügynökség előtt,
ahol a kirakatban volt néhány hirdetés eladó házakkal, a legolcsóbb egyillió
euró, a legdrágább tizenhárom… Mindenesetre tudnak élni az itteniek. Az egyik
vendéggel társalogtam az este, délután kint volt ő is a városban, és egy sörért
tíz eurót fizetett.
Mindent összevetve,
vagány hely, ha az embernek van ideje, sok mindent meg lehet itt csodálni.
Készítettem pár fotót is, amint netem lesz, feltöltöm facebookra.
A munka zajlik
rendesen, az utóbbi napokban nem volt sok vendégünk a bárban, az idős
korosztály nem iszik sokat, de jól is jön egy kis lazítás, mert ha vége ennek
az útnak, következik hat darab négy napos kirándulás, ami egy hónapig annyira
zsúfolt programot intéz nekünk, mint az első héten, amikor csak előkelő
vendégeink voltak. Szóval ismét kezdődik a napi tizennégy-tizenöt órás program,
csak ezuttal nem egy hétig tart, hanem egy hónapig.
Így egy hónap után
sok kollégáról kialakult már a véleményem, sokan teljesen mások, mint ahogy azt
az első benyomás mutatta… Egy dolog biztos: hiába kell csapatban dolgozni, ha
szükséged van valamire, saját magad kell elintézd, megszerezd. Egyre jobban
látszik az ázsiaiak irigysége az európaiakkal szemben (fizetések miatt), nagyon
óvatosan kell velük bánni. Nem igazán tudják megérteni, hogy az európai
alkalmazott nem tehet arról, hogy több pénzt kap, és azt sem tudják felmérni,
hogy az életszínvonal, az árak is nagyban különböznek az európai és ázsiai
országokban. Ők csak azt látják, hogy pont annyit kell dolgozzanak, mint mi, és
lényegesen kisebb a fizetésük. Ez pedig rengetegszer megnehezíti a munkát
mindenki számára…
Holnap Stavanger,
ott nem tudok leszállni, mert IPM szolgálatom van (biztonsági okokból a hajón
kell maradjak). Nem is nagyon bánom, mert így a szabadidőmet pihenésre fordítom
majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése