Az első igazi munkanap (2013. 03. 10.)

Igaz, hogy még mindig csak előkészületek zajlanak, nem keverünk koktélokat, nem adunk még el semmit, de egyenruhában, frissen borotválva kell megjelenjünk a bárban ma reggel tíz órakor, ugyanis itt van Rostockból a vezérigazgató, és látni akar minket. Legutóbb akkor voltam ilyen izgatott, amikor először csókoltam meg Beát 2007. június 17.-én azon a bizonyos szórakozóhelyen, aminek a helyén most már egy éterem van J. Tudom kincsem, hogy nem látszott rajtam, de hidd el izgatott voltam J.

Nagyon kíváncsi vagyok az első napokra, főleg a saját magam teljesítményére, de ma lesz alkalmam tesztelni, mert este szolgálatos vagyok a crew bárban, és lévén, hogy ez az utolsó este, amikor még nincs nagy munka, valószínűleg rengetegen lesznek és mind inni akarnak majd. Holnap zászlócsere, és indulás Hamburgba, ahol azt hiszem, már felvesszük az első utasokat (igaz csak VIP-eket, céghez közel állókat, de ők azok minden lépésünket figyelik, tesztelnek).

Más téma: a tegnap megérkeztek a zenészek, akik az én báromban fognak muzsikálni minden este, és kiderült, hogy magyarok. Még nem volt alkalmam találkozni velük, de jó lenne minél hamarabb megismerni őket, mert lassan már nagyon kezd hiányozni a magyar nyelv használata a mindennapjaimból. Itt bárkinek megemlítem, hogy magyar vagyok nagy örömmel konstatálja, és állítja, hogy ő is tud néhány szót, majd bizonyításképpen büszkén sorol fel néhány cifra káromkodástJ.

Az első napok vendégekkel (2013. 03. 12.)

Lassan három hete vagyok már itt, tegnap mégis mintha egyből estem volna a mélyvízbe. Tudtam, hogy az első napok húzósak lesznek, de erre azért nem számítottam… Tegnap (március 11) délután 1 órakor álltam munkába, a bár zsúfolásig tele, azt sem tudtam kitől vegyem fel a rendelést és közben még a két ukrán kollégámat is kellett segítsem, mert szegények mindennel párhuzamosak voltak. Négytől ötig volt egy ebédszünetem, aztán drill (vészhelyzet szimuláció) a vendégekkel, majd egyből vissza a bárba dolgozni. Mire odaértem, már mindenki ki volt készülve, mert az ukránok mindent a feje tetejére állítottak: nem töltötték fel a készletet, nem volt pohár, ital, dekoráció, szóval káosz. Egy óra elteltével át küldtem a Time Out bárba, ami a színházzal szemben van, mert ott volt szükség segítségre. Mindenki színházban volt és mindenki inni akart. Ez egy nagyon kicsi bár, kevés készlettel, szóval itt is elfogyott minden. A fehérbort whiskey pohárba szolgáltuk, a koktélokat ahogy értük, stb. Amikor már reméltem, hogy lesz egy kis nyugalmam, szóltak, hogy menjek fel az Anytime bárba, ahol van a diszkó, mert nagy a tolongás. Ott megállás nélkül talpaltam éjjel háromig, aztán vissza a sajátbáromba, az Aida bárba, hogy zárjunk. Mire lefeküdtem szinte hajnali 4 óra volt és ma reggel fél kilenckor kezdtem megint. Most van egy félóra szünetem, aztán ismét vissza dolgozni. Gyakorlatilag tegnap délután egytől három és fél  óra alvást leszámítva folyamatosan dolgozom. Nem tudom meddig megy ez így, de remélem az elkövetkezendő napokban engedik, hogy pihenjek is egy keveset, mert már most nem érzem a lábaimat, és még legalább tizenkét óra munka van előttem, ha nem több. Ja és a holnapi programom még nem tudom… A fejleményekről beszámolok.