Hajónapló 2013. 03. 13.

Tegnap este óta megint úton vagyunk, teszünk egy kört a tengeren, aztán megyünk vissza Hamburgba, hogy cseréljük ki a vendégeket, utána irány Warnemünde. A tegnap volt az első olyan munkanap, amikor teljes itallistával dolgoztunk, és a vendégek fizettek is mindenért. Ismét 4 óra alvás jutott csak az éjszaka, ugyanis ma reggel megint kezdenem kellett kilenckor. Lassan már nem tudok állni a lábamon, annyira fáradt vagyok és ez az esti teljesítményemen meg is látszott: lassú voltam, nehezen koncentráltam, stb. A reggeli, délutáni műszak nagyon jól ment, Cesar beállított maga helyett a cocktail station-be, mert ő elvágta a kezét, így minden koktélt én kellett elkészítsek: Singapore Sling, Mai Tai, Sex ont he Beach, Long Island Iced Tea, stb. Ment is minden mint a karikacsapás, boldogultam rendesen a fáradság ellenére. Cesar azt mondta, hogy jó vagyok, hamar tanulok és hogy „I will turn you in cocktail making machin in one mounth”. Este azonban letörték a szarvam, jött a manager asszisztens és félreállított, mondván, hogy én még nem csinálhatok koktélokat egyelőre, csak ha nincs nagy forgalom. Egy kicsit elvesztettem emiatt az önbizalmam, és egész este nem találtam fel magam a bárban. De ezzel nagyjából mindenki így volt, a fáradtság jelei nagyon látszottak az egész csapaton. Az egyik indonéz srác, Asep meg is szédült, meg kellett fogjam, hogy ne essen össze. Erre a barchef Wilbur (az indiai főnököm) csak annyit mondott, hogy „what to do? Everyboy tired ” J. Igaza van, nincs mit tenni, ki kell bírni ezt a pár napot, aztán jönnek a hosszabb kirándulások és akkor egy kicsit könnyebb lesz.

Cesar rendesen a szárnya alá vett, azt mondta, hogy én vagyok a runner-je, amiazt jelenti, hogy mindenben segítem, ő pedig közben mindenre megtanít. Nagyon összebarátkoztunk, ma azt mondta nekem, hogy a többi új sráccal nem is akar foglalkozni, csak velem, mert bennem lát lehetőséget és, hogy ha nyugodt vagyok, akkor gond nélkül tudok teljesíteni mindent. Napról napra több feladatot ad nekem a bár berendezésekor is és bármit kérdezek, elmagyarázza akár ötször is. Ez egy kicsit visszaadja a tegnap elveszített önbizalmam.

Megismerkedtem tegnap a zenészekkel zárás közben, kiderült, hogy az énekesnő csíkkarcfalvi, az egyik gitáros apja pedig Csíkrákosról származik. Hihetetlen, hogy milyen kicsi tud lenni a világ. Hívtak, hogy menjek velük a Crew bárba munka után, de amire én végzek már a crew bár is rég be van zárva, úgyhogy a közös sörözés kimerült annyiban, hogy én adtam nekik egy-egy sört, és amíg megitták elbeszélgettem velük (persze közben takarítottam J).

Remélem, hogy a ma estém jobbra sikerül mint a tegnapi, mert nagyon jól jönne most egy kis sikerélmény szakmai szempontból is J.