Igen, ma elértem a bűvös számot, még száz napom van
hátra. El sem hiszem, hogy mindjárt a felénél vagyok. Nem mondhatom, hogy rohan
az idő, de telik, mint a rossznyavalya J. Az eddig
eltelt időszakban volt részem jóban, rosszban, de ha összességében akarom
értékelni az ittlétemet, akkor azt kell mondjam, hogy meg vagyok elégedve,
pozitív a mérlegem. Persze mindig vannak dolgok, amik zavarnak, nem tudok,
másképp csinálnám, stb. de ez minden munkahelyen így van. A legfontosabb dolog,
hogy szeretnék többet aludni, de talán jövő héttől ezt is sikerül
megvalósítani. Igazából ma is lett volna rá időm, mert csak este fél hatkor
kezdek, de ki kell használjam az ilyen napokat, hogy egy kicsit kint is legyek,
ne csak a hajón, ezért úgy döntöttem hanyagolom az alvást.
Azért még mindig
követeke el néha marhaságokat, pl. tegnapelőtt is egyet, csakhogy ne felejtsem
el, hogy új vagyok még J. Van a németeknek egy úgynevezett weizen sörük, ez gyakorlatilag a
szűretlen sör lenne nálunk, de ők nem is nevezik sörnek, csak egyszerűen
weizennek és mindenki ezt issza. Jön egy nő, kér egy „banana weizen”-t,
életemben nem hallottam ilyenről, van nálunk grapfruit weizen, de banana nincs.
Kérdezem a kollégámat, hogy mi ez, mire ő azt mondja nekem: „just put banana
into the glass”. Ok, fogom magam, beleteszek a pohárba egy fél banánt,
nézegetem, hogy ez nem valami mutaós, gondolkodom, a vendég vár. Jön közben egy
másik kolléga, kérdi mit csinálok. Mondom banana weizen, de nekem ez a banán a
pohárban egyáltalán nem tetszik. Persze kezd mosolyogni, mert nem friss banán
kell bele, hanem banán juice. Még jó, hogy nem szolgáltam fel a sört a
banánnal. Szóval vannak még dolgok, amiket nem tudok J.
Tegnap viszont
másik érdekes dolog történt velem, egyfajta kompenzálása a tegnapelőtti
baklövésnek J. Jön egy nagy darab olasz pasas hozzám a bárba, kér egy hugót a
feleségének, ő pedig vodkát inna tisztán. Kérdezem tőle, hogy jeget ne tegyek
esetleg, mert nincs vodkám hűtőben, nem biztos, hogy tetszeni fog
szobahőmérsékleten. Azt mondja ne, csak vodka, kész. Mikor megissza, persze
nincs megelégedve, mert meleg volt az ital, más a hatás, ha a vodkát hidegen
iszod. Mondom neki, hogy nem hiába kérdeztem a jeget. Nem lett gond a dologból,
kezdtünk beszélgetni, jött közben a feleség is. Kérdeztek mindenfélét, honnan
vagyok, milyen itt, nézték, ahogy dolgozom stb. A végén mikor ment el ideadta a
névjegykártyáját, hogy ha itt végeztem keressem meg Frankfurtban, van egy
étterme, cateringgel, rendezvény szerveséssel is foglalkozik, és ha munkára van
szükségem feltétlenül hívjam fel, mert szimpatikus vagyok neki. Persze nem
szándékozom élni a lehetőséggel, de azért jól esett a dolog mindenképp.
Ma ismét Dover,
egyelőre az utolsó, legalább két hétig biztos nem jövünk erre. Igazából az
eddigi állomásaink közül itt töltöttem el a legtöbb időt kint a városban (ja és
az ijmundieni terminálban J), szimpatikus kisváros.
Még két nap és
kezdődik a 14 napos út, remélhetőleg lazább programmal, mert lassan már
mindenki ki van nyiffanva („everybody is already kaputt”, ahogy az indiai
kollégáim fogalmaznak).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése