Nekivágtunk a
harmadik rövid kirándulásnak, ez sem más, mint az előző kettő: rengeteg munka,
és szerencsére rohan az idő. Azt nem tudnám megmondani, hogy meddig tart bennem
ez az optimizmus és lelkesedés, mert azért lassan, de biztosan érzem, hogy
merül az akku J, de azért még teljesen rendben vagyok. Csak a reggelek nehezek egy
kicsit, mert kb. hajnali 3 körül végzek és reggel fél nyolckor kelnem kell.
Ilyenkor van egy másfél órás holtpont, amin nagyon nehezen esek át, de utána
nincs gond. Estére teljesen belelendülök, jókedvvel megyek dolgozni. Az is
igaz, hogy a fáradtság jelei az esti órákban is mutatkoznak, de nem csak
rajtam, az egész csapaton. Pl. az utóbbi négy napban minden nap összetörünk
valamit: én tegnap egy üveg rumot a jobbik fajtából, azelőtt Gusti barátom égy
üveg vodkát, de volt már szirup, citromlé, loccsant már cseresznye lé, ananász,
stb. Érdekes módon ezek mindig olyankor történnek, amikor épp mindent feltöltünk
maximálisan, és amikor a legforgalmasabb a bár. Így nincs idő alapos
feltakarításra, csak felületesen tüntetjük el a cuccot, aztán ragad a padló
kegyetlenül, és tegnap pl. olyan rum illat volt az amúgy nyitott (szabadtéri)
bárban, hogy komolyan mondom, éreztem, hogy szédülök J.
Szabadidő. Az
utóbbi négy napban csak Barcelonában voltam ki, Mallorcán pihentem, Ibizán
szintén, de ott le sem szállhattam volna. Ma ismét Barcelona van, és a hajón
ragadtam, nem mehetek ki, így maradt a pihenés, amire amúgy is nagy szükségem
van. Holnap Ibizán mindenképp szeretnék kiruccanni, van is egy taxis
telefonszámom, aki román, a számot vendégektől kaptam, akik szintén románok
voltak, egy pár, és úgy örvendetek, hogy beszélem a nyelvüket, hogy egésznap a
Pool bárban ültek, még akkor is, ha szinte semmi időm nem volt rájuk J.
Legutóbb
Barcelonában kint voltam, elmentem a Sgrada Familiahoz, a híres, Gaudi által
tervezett katolikus templom. Nagy meglepetésemre még most is bővítik, szépítik,
de mindenesetre szenzációs építmény. Találtam még egy indokot, amiért
Barcelonát szenzációs városnak tartom: a metrórendszere hihetetlenül jól ki van
alakítva. Pont, mint Budapesten, metróval bárhová eljutsz, maximum 25-30 perc
alatt: Sagrada Familia, Camp Nou, Parc Guell és még sorolhatnám. Így most az a
terv, hogy ezután mindig, amikor időm lesz, felpattanok a metróraJ. Nem
mellékesen mindig is is szerettem metrózni, figyelni a felszálló, leszálló
embereket, legutóbb pl. 5 perc után találtam egy magyar bandát, valamilyen
sportolók voltak, a Sagradanál pedig ahogy leszálltam az az érzésem támadt,
hogy Bukarestbe érkeztem, olyan román veszekedés fogadott J. Később
(a visszaúton) az alanyok élőzenét játszottak a metrón, menetközben. Ismerős
dallamok voltak: Florin Salam, Copilu Minune, Jean de la Craiova, vagy valami
hasonló művészt imitáltak J. De már bárhová is megyek nem lepődöm meg, mert mindenütt ott vannak.
Szóval mozgalmas, történésekkel teli napokon vagyok túl és csak remélni tudom,
hogy ez ezután is így lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése