Ma ismét tengeren voltunk egész nap, nem kötöttünk ki sehol. Az időjárás miatt elég csendes napunk volt, esett az eső fújt a szél, szóval nem sok utas jött a pooldeckre iszogatni. Ez nekünk igazából jól jött, mert megint general cleaning volt napirenden és mivel nem volt vendégünk, napközben nagyjából mindent megmostunk, kitakarítottunk, így zárás utánra már csak apróságok maradtak. Az új főnököm eléggé szigorú, főleg ami a tisztaságot illeti, ezért tényleg mindennek csillognia kell, de szerencsére meg volt elégedve, nem kellett semmit újracsinálni. Amit tisztelni tudok benne, az az, hogy dolgozik velünk a srác, nem csak parancsolgat, kicsit az első itteni főnökömre emlékeztet, úgy látom sokat lehet tőle tanulni.
Ma végre láttam
delfineket is, mindenkitől hallottam, hogy néha megjelennek, de eddig még nem
volt szerencsém hozzájuk. Ma egy egész családot láttam, szinte két órán
keresztül utaztak velünk, ugrándoztak a hajó körül, csodálatos látvány volt.
Képeket sajnos nem nagyon lehet róluk készíteni, mert nagyon gyorsak, de
legalább láttam őket.
Holnap Brest-ben
vagyunk, szeretnék egy kicsit kimenni, viszont nem tudom mennyi erőm lesz, és
azt sem, hogy hogy tudok eljutni a kikötőből a városba. De valahogy meg kell
próbáljam, mert telik az idő, még ezen kívül három utam maradt és minél több
helyről szeretném elmondani, hogy ott is voltam. Na meg Normandiáról rengeteg
jót hallottam, jó lenne látni is. Egyelőre Norvégia a kedvencem az eddigi
állomásaink közül, nem tudok betelni vele. Az a tisztaság, rendezettség,
nyugalom, vidámság, ami jellemzi, egyszerűen leírhatatlan. Arról nem is
beszélve, hogy milyen természeti adottságokkal rendelkezik. De még egy hét és
újra ott leszünk, remélem lesz rá esélyem, hogy még jobban megcsodáljam.
Az útitervünk is
megváltozott kicsit, mivel Santanderben a szél miatt nem tudtunk kikötni. Most
Le Havre-ban két napot fogunk eltölteni emiatt, ami nem egy rossz dolog, mert
ott a terminálban van net. A probléma, hogy első nap sajnos nem tudok leszállni
a hajóról az IPM miatt.
A gondolataim egyre
gyakrabban vannak már otthon (igazából egyfolytában), de már csak 46 napom
maradt, ami a kezdeti 150 fölötti számhoz képest semmiségnek tűnik. Csak telnének egy kicsit
hamarabb ezek a fránya napok…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése