Még pontosan 50 napom maradt… Azt hiszem most kerültem igazán a
mélypontra szellemileg és fizikailag is. Igazából fáradságot nem érzek, nem is
fáj semmim, egyszerűen csak nem tudok éjszaka aludni egy ideje, mindig a
délutáni szünetemet várom, mert akkor 2 másodperc alatt képes vagyok mély álomba
esni. A másik gond, hogy minden gondolatommal otthon vagyok, csak azon jár az
agyam, hogy ha otthon leszek miket fogunk csinálni, hová fogunk menni, stb.
Azt mondják a régi
motorosok (hajósok), hogy ez a mélypont mindenkinél bekövetkezik, amikor már
egyszerűen nincs kedved egy kicsit sem felkelni reggel, és dolgozni menni. De
én úgy érzem, hogy jól kezelem a dolgot, legalábbis ahhoz képest, hogy hogy
érzem magam. Munka közben mindig
próbálok csak a munkára koncentrálni, még ha nem is mindig vagyok képes rá, de
legalább kívülről ezt kell lássák, munka után pedig küzdök a gondolataimmal J. Sokszor
a fél vesémet odaadnám egy szabadnapért, de olyankor mindig azzal motiválom
magam, hogy már 2 hónap sincs hátra, ki lehet ezt bírni.
A munka zajlik a
megszokott kerékvágásban, minden a régi. Az idő szintén a régi, nem igazán
vannak meleg napjaink, még Spanyolországban is 17 fok van, úgyhogy nagy tömeg
nincs a Pool bárban, ebből kifolyólag koktélokat sem nagyon készítünk, amikor
van egy rendelés, rendesen lökdösődünk, hogy ki csinálja meg, mert mindenki
szeretne shakelni J.
Ma megyek
kirándulni Santiago de Compostela-ba, igazából eddig nem nagyon hallottam a
helyről, de tegnap megnéztem a tévében, és szép városnak tűnik. Mindenesetre
megnézem magamnak élőben is, ha már Spanyolországban vagyok J.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése