Rostock, Emden,
Hamburg, Warnemünde, Oslo, Göteborg, Stavanger, Eidfjord, Bergen, Dover, London
Southampton, Portland, Invergordon, Le Havre, Brest, Le Verdon, Blankenberg,
Zeebrüggre, Ijmundien, Amsterdam, Sandtander, La Coruna, Santiago de Compostela…
Ezek a helyek vannak mögöttem 5 hónap után és aminek igazán tudok örülni, hogy
mindenütt sikerült szétnézni, megjárni magam.
Hosszú volt ez az 5
hónap és nehéz is mindenféle szempontból, de úgy érzem, hogy sikerült megállni
a helyem, sikerült bebizonyítanom magamnak is és mindenki másnak, hogy az
akaraterőmmel nincsen baj, ha van motiváció is mellette. Hogyha a teljes itt
töltött időszakot egy kalap alatt értékelem, akkor meg vagyok elégedve. Persze
sokszor többre, jobbra vágytam, voltak nagyon rossz napjaim, de azt hiszem,
hogy sikerült kihoznom a maximumot magamból is és a helyzetből is. A munkámat
szeretem, annak ellenére, hogy szabadnap nélkül kell dolgozni napi 12-13 órát,
szinte minden nap sikerül jókedvvel bemenni a bárba. Jó érzés, amikor sokan
csak azért jönnek, hogy az általam készített italokat igyák és jó érzés amikor
a gyermekek a „kedvenc alkalmazott” kategóriában az én nevemet említik meg az
értékelőlapjaikon a kirándulás végén.
Valójában életem
legnehezebb időszaka volt ez valószínűleg, de amikor érzem, látom, hogy megéri
minden szempontból, az erőfeszítésnek megvan az eredménye, akkor jól esik és
örülök, hogy belevágtam. Láttam kihullni embereket, láttam olyanokat, akik
maradtak, de csak a jelenlétükkel hívták fel magukra figyelmet, végighallgattam
a régi motorosok tapasztalatait és tanácsait. Mindezek alapján azt mondhatom,
hogy az én teljesítményem rendben van.
A hajós élet kicsit
megváltoztatja az embert, másképp fogsz fel dolgokat, másképp értékelsz, de a
legfontosabb, hogy megerősít, és számomra ez a legnagyobb pozitívum. Mert
amikor minden nap fizikailag és szellemileg is 115 százalék fölött kell
teljesítsél, akkor másképp kezdesz gondolkozni, másképp kezded értékelni az
életed, komolyabban veszed a jövődet, a közös terveket. Meg arra is rájöttem,
hogy ha tényleg oda teszem magam, akkor nincs akadály előttem, szinte bármire
képes vagyok, mert az ember ilyen, rengeteget kibír, sok mindenre képes, de
amíg nem kényszerül rá, hogy teljesítsen, addig nem teszi meg, mert kényelmesen
élni sokkal könnyebb…
Összefoglalva
röviden: felnőttem… Most érzem igazán, hogy valamit fel tudok mutatni, valamit
letetem az asztalra. Persze ez még csak az útnak a fele vagy a negyede, de ha
tudom tartani ezt a tempót, akkor a célt, amiért ebbe belevágtunk, el fogjuk
érni gond nélkül. Igen, egy kicsit könnyebb optimistának lenni egy nappal a
hazamenetel előtt J.
Mindenesetre jövök
haza, ha csak rövid időre is, de jövök. Megpróbálom minden pillanatát élvezni,
erőt gyűjteni a következő 5 hónapra, mert jelenleg az elemek nagyon le vannak
merülve, ideje felölteni J.
Következik tehát a
nyaralás, pihenés, barátkozás, aztán jöhet a következő nagy kaland, ezúttal a
Kanári – szigetek az úti cél szeptember végétől február végéig. De addig még
előttem van a vakáció!!!
El sem hiszem…
Megyek haza…
Ide is muszáj beszúrjam ezt a dalt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése