Elindultam…

Igen, megint útra keltem, ezúttal 5 hónapig leszek távol, ha minden a terv szerint halad, nagyon izgatott vagyok és várom a fejleményeket J. Jelenleg a kolozsvári reptéren várom a gépem és nosztalgiázok. Gyönyörű két hét van mögöttem, a maximumot hoztuk ki a drágámmal az otthontöltött napokból, ennél kellemesebb nem is lehetett volna. Az utolsó nap is a lehető legjobban telt el, köszönöm kincsem Neked és köszönöm Zsuzsinak, Jokkának és Péternek is, hogy velem voltak, elkísértek J.

Azt is remélem, hogy mindenkitől sikerült elbúcsúzni (még ha nem is személyesen). Köszönöm a sok bíztatást a szüleimnek, családom minden tagjának, Bea szüleinek (akik szintén a családom, de úgy érzem külön is meg kell köszönjem J), barátainknak és legfőképpen Neked Egyetlenem!!! Megígérem, hogy a lehető legtöbb dologról próbálok majd beszámolni, mert tudom, hogy sokan kíváncsiak, hogy mi történik velem, ami nagy örömmel tölt el.

Csak azt tudom mondani, hogy nem kell értem aggódni, jól leszek és minden rendben lesz! (ezt főleg Édesanyám neked mondom, mert Te vagy a legaggodalmasabb típus, akit ismerek J).

Innen kezdve már magam vagyok és előttem az ismeretlen, de nagyon pozitívan állok hozzá és bízok benne, hogy vagány kaland vár rám. A következő állomásom Bréma, itt fogok eltölteni két hetet, majd jöhetnek a kirándulások (nekem meg kezdődhet az igazi munka).

Tudom, egy kicsit érzelgősre sikerült ez a bejegyzés, de most ilyen a hangulatom J.