Kezdeti orientációs problémák (mert csak ezzel van egy kis gond)

Túl vagyok az első napon, napokon, egyelőre minden a legnagyobb rendben zajlik,a kezdeti orientációs problémáktól eltekintve:), ugyanis a hajó az egy igazi labirintus és mint új alkalmazott millió helyet kell megkeresni: bejelentkezni, eligazításokra menni, munkahely felderítése, egyenruhák átvétele (ebből is legalább 8-10 van), biztonsági előadások, oktatások… És mindez  24 óra leforgása alatt. Szóval rengeteg újdonság információ egyszerre, ami csak úgy kavarog az ember fejében, de idővel minden letisztul azt mondják, a régiek csak biztatnak, osszák a jó tanácsokat, úgyhogy panaszra nincs okom :).

Amit a hajóról tudni kell: egyelőre még építőtelep van, nincs kész szinte semmi :), a bárok még üresek, nincsenek italok, nincs semmi berendezve, itt vannak még a kivitelező cég munkásai, azok dolgoznak ezerrel, mi pedig egyik eligazításról szédelgünk a másikra. Nem tudom mikor fogunk neki a berendezésnek, egyelőre várjuk, hogy érkezzen a készlet és fejezzék be a munkálatokat. Ma az is kiderült, hogy a hajó legnagyobb bárjában fogok dolgozni és egyből saját standom lesz, vagyis bele a mélyvízbe egyből. Igaz, az elején csak egyszerűbb italokat készítek majd, az úgynevezett longdrinks-eket, viszont pont ezek azok, amiből egyszerre 4-6-ot is kell csinálni 2-3 perc alatt. És mindezt a legzsúfoltabb bárban. Szóval nem lesz könnyű, viszont továbbra is optimista vagyok, és magabiztos, végül is nem atomfizika, meg lehet tanulni, bele lehet jönni.

Az éjszaka megérkezett a szobatársam is, Lucian. Kellemes meglepetés minden szempontból, ugyanis barátságos, segítőkész (ez már a második szerződése), bármit kérdezek, válaszol, segít. A legnagyobb pozitívum (nem is gondoltam volna, hogy valaha így fogom gondolni), hogy román, mert tudunk egymással különösebb erőfeszítés nélkül kommunikálni, nem kell mindig keresni a megfelelő szavakat.

Az emberek: hihetetlen ez a multikulti, ami itt van, komolyan… A brémai reptérről már egyből egy indiai sráccal utaztam Emdenig (itt van a hajó jelenleg), itt pedig még egy rakás más indiai sráccal találkoztam, rengetegen vannak, falkában járnak, és nagyrészt az anyanyelvüket használják, nem törődnek, hogy van olyan is aki nem érti őket :). Aztán itt vannak a Fülöp-szigetekről érkezettek, ők is nagyon érdekes társaság, ők vannak a legtöbben. Viszont ők mindig udvariasak, mosolyognak, és próbálnak beszélgetni. Más kérdés, hogy az akcentusuk miatt nem nagyon érti az ember, hogy mit mondanak :). A bárban ahol dolgozom van két ukrán srác, ők is jó fejek, van egy indiai (természetesen), egy román és én. Mi vagyunk a pult mögött, aztán vannak a filippinók, akik felszolgálnak (négyen, azt hiszem) és van egy bar-utility aki szintén indiai, ahogy a főnökünk is. A nevekkel sajnos még nem tudtam megbarátkozni, mert nem tudom nagyon kimondani mindenkiét, van akinek meg sem tudtam jegyezni :). A két urkán srác ugyanúgy kezdő, ahogy én is, együtt fogjuk a poklot megjárni, de én már látom, hogy mi leszünk a legjobbak :).

Tengeri betegségről egyelőre szó sem lehet, ugyanis a hajó nem mozog :). Reményeim szerint, amikor mozogni kezd sem lesz gond. Mindenesetre, akinek kicsit is klausztrofóbiája van, vagy enyhe orientációs gondokkal küzd, nem ajánlom a hajós életet, ugyanis a legénységnek szánt részeken minden szűk, kicsi és minden folyosó egyforma  :). Igaz, hogy minden járatnak van neve, olyan, mint egy kis város az egész hajó. Én pl. a Genoa streeten lakok, de a Jakarta street is pont így néz ki, úgyhogy ha az ember keres valamit, akkor az elején nehezen találja. El kell felejteni, hogy a tegnap itt balra kanyarodtam, biztos jó helyen járok, mert nem működik ez a fajta tájékozódás :). Nekem viszonylag könnyű volt megszokni, mert pont a Crew bar fölött van a szobám, oda pedig bárhonnan könnyű eljutni, mert ki van rendesen táblázva :).

Ma többek közt arról is kioktattak, hogy kb. hogy használjuk a szociális médiát, főleg a facebookot. Kiderült, hogy Rostockban a főhadiszálláson van négy alkalmazott, akiknek semmi egyéb dolguk nincs, csak a szociális média ellenőrzése. Van egy szoftverük, szűrnek mindent, ami velük kapcsolatban felkerül valahova a netre és figyelik minden alkalmazottjuk tevékenységét ezeken a honlapokon. Tisztára mintha valami amerikai titkos ügynökös filmben lennénk :). Az nem gond ha pozitív dolgokat oszt meg az ember, de ha valami negatívum jelenik meg, egyből lecsapnak :).

Mára azt hiszem ennyi, lehet, hogy még sok is, mert amikor itt elindul a menet biztos vagyok benne, hogy nem lesz időm ennyit fecsegni a történésekről :).