A kezdet...

Igen, valóban belevágtam a nagy kalandba. Amit ezelőtt két évvel el sem tudtam volna képzelni magamról, azt most megteszem: elmegyek otthonról, és nem is kevés időre (legalábbis számomra meg az otthon maradók számára tudom, hogy nagyon hosszú lesz).

A történet igazából lassan fél éve kezdődött, amikor elkezdtem munkalehetőségek után kutatni külföldön. Rájöttem, hogy a hajó az a hely, ahol viszonylag jól is lehet keresni, spórolni is tud az ember, ha akar, és nem mellékesen rengeteg helyre eljutok. Hát ezért választottam a hajót, annak ellenére, hogy az első pillanattól tisztában voltam vele, hogy ez a legnehezebb út.

Az interjú még viszonylag simán ment, csak 8 órát töltöttem el Brassóban a német cég képviselőivel: tesztek, beszélgetések, gyakorlati próba (itt kevertem életem első koktélját J). A végén megmondták, hogy nincs elég gyakorlati tapasztalatom, de a potenciál megvan bennem, hogy barkeeper, bartender legyek, ezért meghívnak Rostockba egy három hetes báros képzésre, és ha ezt sikeresen elvégzem (vizsga, meg minden), akkor kapok egy éves szerződést tőlük. Az ajánlatot egy nap gondolkodás és Beával való konzultáció után elfogadtuk (igen, mindketten el kellett fogadjuk ahhoz, hogy nyugodt lelkiismerettel, kételyek nélkül tudjak belevágni).

Innen következett egy három hónapos várakozás, ügyintézés, orvosi vizsgálatok (amiknek még mindig nem vagyok a végén), mert az nem úgy van ám, hogy csak úgy felülök a hajóra, és dolgozok J. Szerencsére egy nagyon korrekt ügynökséget és nagyon korrekt német hajóstársaságot fogtam ki, szinte mindenben segítettek végig, hetente hívtak fel, hogy minden rendben van-e, hogy haladok.